2015. április 7., kedd

2.fejezet

Sziasztok ismét! Itt a friss, ahogy írtam bizonyos okokból később, de most már remélhetőleg rendszeresen jön. Köszönöm az első fejezethez érkezett komit, valamint a pipákat. Láttam akadt egy Nem tetszikes is, hát istenem van ilyen. Az illetőnek csak annyit tudok mondani én szeretem és ez a legfontosabb. Örülök ha akad még akinek szintén bejön, akinek meg nem van még elég történet blogokon, hogy találjon kedvére valót. Köszönöm a segítséget Nikky barátnőmnek! Nektek pedig jó olvasást. Puszi: 




2.fejezet
 


Jesse

  • Ki volt ez Jesse? Úgy nézel ki mint aki szellemet látott? Ki ez a nő? – kérdezi a mellettem álló Camil, de oda se tudtam figyelni rá. Annyira lesokkolt ez az egész és, hogy semmit sem értettem, hogy képtelen voltam odafigyelni rá.

Mi az isten van itt? Biztos, hogy Liv volt az. Mégsem ismert fel. Nem tudta hogy ki vagyok. Ez, hogy a bánatba lehetséges? – ezzel együtt még sok kérdés és gondolat kavargott a fejemben és persze a tudat, hogy itt van Ő.  Még mindig alig akartam hinni a szememnek. Teljesen lesokkolt ez a pár pillanat, hogy ennyi idő után újra láthattam őt. Vagy mégsem? Mégse ő az? De ki más lenne. Ezt a szempárt és ezt a nőt sosem keverném össze senkivel. Mégsem ismert meg. Miért érzem, hogy van itt valami amiről nem tudok? Kell, hogy legyen erre is magyarázat – mondta egy hang a fejemben.

Nem tudom mióta állhattam itt némán és teljesen lesokkolva, de ideje volt összekapni magam. Egyedül kell lennem. Most. És kell egy whisky is – gondoltam magamban.

  • Jesse figyelsz rám? – próbálta még mindig magára vonni a figyelmem Camil.

  • Később beszélünk. Keresd meg Deant és küld be hozzám. – mondtam neki keményebb hangon, mint számított volna rá és az irodámba viharzottam. Az ajtaja hangosan csapódott be mögöttem, majd a kristályüveghez mentem a pulthoz.

Töltöttem magamnak egy pohárra és le is csúszott rögtön. Leültem a kanapéra és ismét magam előtt láttam az iménti pillanatokat. Annak a nőnek a mosolyát, ezt a gyönyörű nőt. Őt, akit magam mögött hagytam évekkel ezelőtt.
Legszívesebben felpattantam volna, hogy kirohanjak és megkeressem a tömegben. Éppen felálltam miután lehúztam az utolsó korty borostyánszín italt, mikor Dean jött be hasonló feldúlt és értetlen képpel mint én.
  • Mit keres itt Olivia?  Ember alig akarom elhinni.

  • Te is láttad őt?

  • Camil szólt, hogy jöjjek és azt mondta nagyon furcsa voltál miután láttál egy nőt. Kíváncsi voltam ki az és pont kiszúrtam a csajt. Apám, azt hittem a földön koppan az állam. És Lenával volt haver. Ő is itt van. Mi a jó eget keresnek pont Miamiban?

  • Na mintha nekem ezt tudni kéne. Szerinted nem esz a fene mióta az előbb láttam őt? Hogy nem akarom tudni mit keres itt és, hogy miért nem ismert fel?

  • Mi van? – kérdezi Dean értetlen képpel, ahogy én is kinézhettem.

  • Jól hallottad. Valami idióta rá akart mászni, akkor még csak hátulról láttam majd megfordult. Bemutatkozott nekem érted haver, beszéltünk és nem ismert meg. Pedig most már tuti, hogy nem csak képzelődtem, mert te is láttad apám.

  • De tényleg nem ismert meg? Mi a rák van itt? Ez nagyon nem jó Jesse.  Ha elmondja amiket megtudott akkor az nagyon nem jó nekünk.

  • Szerinted én nem tudom? De most ezt leszarom Dean. Azt akarom tudni mi folyik itt. Miért nem ismert meg? És mit keresnek itt? Tuti, hogy nem csak szórakozni ugrottak át Miamiba.

  • Hát ha ez így van és jól gondolod nagy szarban leszünk. És akkor, ha ők itt vannak akkor Brianna . . .  .

  • Na ebbe bele se kezdj. Ez most egyszerre bőven elég. Szólj Jamesnek, hogy látni akarom. Meg kell találja nekem Lenát. Először vele kell beszélnem. Ő elfogja mondani mi az ördög folyik itt.

Ahogy befejeztem a mondatom Camil nyitott be.
  • Most ne. Nem érek rá – szóltam rá igencsak haragos hangnemben mielőtt akár megszólalhatott volna.

  • Egy bizonyos Lena akar bejönni hozzád. Azt mondja őt biztos akarod fogadni.

  • Engedd be – mondtam neki majd el is tűnt és Deannel összenéztünk.

  • Anyám mi lesz itt – motyogta halkan, de nem eléggé.

  • Nocsak, nocsak. A két bajkeverő – lépett be dühösen a már szintén régen látott Lena, Liv legjobb barátnője.

Mielőtt azonban egyáltalán megszólalhattunk volna, Lena kemény hangon megszólalt belénkfolytva a mondanivalónkat.
  • Olivia mondta, hogy beszélt veled és előtte én is láttalak. – Na, téged eddig még nem, de ha a haverod itt van te sem hiányozhatsz – intézte ezt gúnnyal a hangjában Dean felé – mielőtt ismét inkább hozzám szólt. – Most nem alkalmas, mert még a közelében se akarlak tudni Oliviának, de holnap beszélni akarok veled.

  • Hát nekem is lenne egy két kérdésem, hogy mi a pokol folyik itt.

  • Na szerintem pont te vagy az akinek kérdezősködni nincs joga barátom. Már semmi közöd Oliviához. Ha rajtam múlik soha nem is lesz.

  • Még szerencse, hogy ez miatt nem kell aggódnom – nevettem rá én is hasonló gúnnyal, mint ő az imént. – Mi van vele Lena? Miért nem ismer meg?

  • Talán most már érdekel? Se szó se beszéd leléptél mikor forróvá vált a talaj és kiderültek a szemétségeid. Oliviának balesete volt. A te hibádból Jesse. Meg is halhatott volna.
Lena nagyon is jól tudta hova üssön, ha azt akarta hogy fájjon. Ez telibe talált. Ami a legrosszabb pedig, hogy igaza van. A picsába is. De akkor is tudnom kell mi történt. Már éppen látta rajtam, hogy meg akarok szólalni, amikor ismét megelőzött.
  • Holnap. Azt hiszem ennyi elég volt mára. Itt leszel holnap? Reggel van egy kis időm.

  • Várni foglak – mondtam neki majd vetett rám és Deanre egy lesújtó pillantást és kiviharzott az irodából.

  • Ez a nő az idegeimre megy – szólalt meg Dean, és ő is töltött magának egy pohár italt.

  • Te cseszted át az ő fejét nem?

  • A szentségit ember. Tudta, hogy milyen vagyok semmit se ígértem neki. Tudta, hogy csak szex. Nem kellett volna meglepődjön, hogy utána nem árasztottam el virágokkal és kértem meg a kezét.  – mondja Dean.

  • Azt hiszem akkor jól kifogtuk ezeket a nőket – mondtam a haveromnak és én is a poharam fenekére néztem. Jött utána egy újabb kör.

  • Azért elmondhatta volna mi van. Most egyen meg az ideg holnapig – mérgelődve mentem a wiskys üvegért.

  • Inkább hagyd a piát Jesse. Az nem segít. Majd csak kibírod holnapig. Vagyis bírjuk. Rohadt kíváncsi vagyok én is mi folyik itt. De azt azért meg kell hagyni Liv még dögösebb volt, mint régen haver.

Na erre csak egy ronda pofa be pillantást kapott tőlem. De a francba is igaza van. Liv gyönyörű volt. Régen is szép volt, de most még inkább. Bassza meg! Miért cseszik ki velem az élet? Miért kell agyon bonyolítani? Nem volt elég, hogy még mindig gyötört az emléke? Most még itt is van Miamiban. Anyám. Ezt még mindig alig akartam elhinni.
Fogalmam sem volt, hogy bírtam ki az este további részét. Na jó, hazudok, mert a whisky sokat segített. Deanre hagytam, hogy zárjon be én visszamentem a villába, hogy ott várjam kétségbeesetten és kíváncsian a holnapot. Máskor persze fénysebességgel repül az idő, de most naná, hogy az istennek se akart telni. Egy szemhunyásnyit se aludtam éjszaka, de nagy nehezen valahogy reggel lett. Lezúdítottam egy csomó kávét, és már mentem is a klubba.
Reggel lévén teljesen kihalt volt minden mint mindig. Leültem az irodába és vártam. Nem sokkal később jött meg Dean. És nem egyedül hanem Lenával lépett be az irodába.
  • Odakint futottunk össze – mondja a lányra mutatva, aki dühösen tekintett a haveromra na és persze rám is.
Leült velem szembe az asztalom túloldalára és csend telepedett ránk.
  • Kislány, azt hiszem te tartozol magyarázattal, hogy mit is kerestek itt – mondtam neki.

  • Ja igen persze. Hiszem mi már akkor tudtunk minden sötét, mocskos kis dolgodról, mielőtt megléptél LA-ből – vetette oda nekem. Lena mindig is csak elviselt engem, valahol legbelül tudhatta, hogy nem vagyok a barátnőjének való. És milyen igaza volt – szólalt meg egy keserű hang bennem.

  • Mit kerestek itt? Csak ti vagytok ketten? Átmenetileg? És Liv? Miért tett úgy mintha nem ismerne Lena?

  • Ez a sok kérdés. De akkor kezdjük szépen sorba – mondja majd a hátul a falnak támaszkodó Deanre vetett egy röpke pillantást, és folytatta. – Olivia szülei is itt vannak. És Briana is – tette hozzá dühösen, és ezt a részét nagyon is értettem.

  • Olivia egy éttermet vezet itt és a nővérével lakik – mondta fancsali képpel, mert Brianát se bírta sose akárcsak engem. Pláne miután megtudta mi történt köztünk. – Ami pedig Oliviát illeti. . . . .

  • Bökd már ki!

  • Akkor este mikor eljött tőled  . . . .  – nagyon is jól tudtam melyik estére gondol – azt te is tudod, hogy baleset volt.

  • Igen, de nem lett semmi komoly baja.

  • Ahogy vesszük. Olivia nem azért nem ismert meg téged, mert nem akart. Akkor elvesztette az emlékezetét. Van amikre emlékszik, de nagyon sok mindenre nem Jesse. Akkor azt hittük, hittem mivel a szülei nem tudnak a kis dolgaidról és, hogy ez az egész a te hibád volt – vágja hozzám keményen ugyanakkor jogosan is -, hogy ez talán jobb is így. Sok mindenre nem emlékszik és szerencsére te is ezek a dolgok közé tartozol. A baleset után mindent újra kellett kezdenie. De a szülei és én is mellette voltam. Eleinte persze - és biztos -, hogy még most is zavarja, de ahogy az orvos mondta neki talán idővel mindenre emlékezhet. Az ő érdekében remélem, hogy nem fog. Legalábbis ami téged illet – mondja, és még mindig alig térek magamhoz a hallottak után. Dean úgyszintén.
Tehát nem emlékszik rám. És ez a baleset miatt. Az miatt, amit akkor megtudott rólam. A dolgaimról, rólam és a nővéréről. És ezt mind nem tudtam. Jól mondja Lena, ez mind az én hibám. Ennyi év eltelt, és Liv nem emlékszik rám. Nem azért nem ismert meg, mert nem akart, hanem mert nem tudja ki vagyok. Hogy mit jelentett nekem. Én tudom egyáltalán? Jól mondják, hogy az ember csak akkor értékel dolgokat, ha már nincs meg neki, elvesztette. Én is akkor értékeltem már ennek a nőnek a szerelmét mikor elvesztettem. Igaz sose érdemeltem meg.
Ahogy ezeken töprengek alig tudom elhinni, ogy ez igaz. Livy nem emlékszik rám. De talán jól mondja Lena. A sors furcsa fintora ez. Talán nem is véletlen és így van rendjén. De akkor minek találkoztunk ismét? Miért küldte őt újra elém a sors?  Talán egy jel, hogy ezúttal csináljam jól a dolgokat?
Ez az, ami nem fog neked menni Jesse. Te nem vagy egy tipikus kis jófiú – mondja egy ördögi hang a fejemben. Talán igaza van. Nem szabad ismét Liv közelébe kerülnöm. Nagyon messzire el kell kerülnöm őt. Nem ebbe az életbe való ő, amit én élek. Főleg most. Persze kezdhetném tiszta lappal, de mire mennék vele, ha egyszer véletlen ismét emlékezne. Nem kockáztathatom meg. De mit tegyek, ha az este óta egyfolytában kísért engem?
  • Mi ez a nagy csend fiúk?  Végül is én elmondtam, amit akartam és kellett – mondja Lena és felállt. – Elég nagy ez a város, hogy a továbbiakban messzire elkerüljük egymást. Remélem te is így teszel Jesse Donovan. Elég voltál egyszer Olivia életébe – mondja majd ahogy indulna kifelé egy pillanatra megáll és Deannel egymásra néznek.
Lenának egy pillanatra ahogy a barátomra néz, lehull az álarca akárhogy próbálja keménynek mutatni magát. Még ennyi idő után is hatással van rá Dean. Úgy tűnik nemcsak én csesztem el Livvel.
Egy pillantás és mielőtt Lena kilépett volna belépett valaki, akiről megfeledkeztem. Camil.
Camil rögtön hozzám lépett persze mielőtt végigmérte Lenát, egy gyors csókot nyomott az arcomra.
  • Mit keresel itt ilyen korán? – kérdezi Camil.

  • Dolgom volt – válaszoltam kissé keményebben.  Hallottam közben Lenát ahogy felhorkant.

  • Tényleg semmit sem változtál Jesse. Jobb ha távol maradsz ahogy eddig – mondja majd már el is tűnt.

  • Ki volt ez a nő Jesse? És az a tegnapi, aki miatt olyan furcsa voltál?

  • Nem érdekes. Neked ezt nem kell tudnod. Minden rendben az esti vacsorára? – váltottam inkább témát.

  • Mint mindig. 8-ra kell mennetek. Az étteremmel mindent lerendeztem. A papírokat is összeraktam, ahogy kérted – mutat az asztalomra.

  • Helyes. Van még idő estig. Később találkozunk.

  • Oké édes – hajolt volna felém, de a szám helyett az arcomra került a csókja. Egy szót sem szólt csak magukra hagyott Deannel.
Ő is talán Lena miatt hasonló állapotban volt mint én. És egyáltalán, emésztette a nemrég hallottakat. Nekem és magának is töltött egy-egy italt. Ilyen korán ő sosem szokott inni, de azért ezen elmosolyodtam.
  • Na talán nemcsak rád is hatott valaki? – szóltam be neki, nehogy már csak ő tehesse ezt meg. Egyébként Lena is remekül néz ki – tettem hozzá.

  • Pofa be – vágja vissza és meghúzza az italát. – Csak emésztem amit mondod. Nem semmi ami történt. Ez, hogy itt vannak haver. Remélem tényleg többet nem futunk össze. Jobb lesz, ha ezt az egészet kivered a fejedből. Ismerlek már annyira hogy tudjam, este óta Ő rajta agyalsz, de hagyd a fenébe. Ne csináld megint Jesse. Egyszer már csúnya vége lett, Ő nem hozzád való. Jól mondja Lena, talán jobb is így hogy Olivia nem emlékszik rád.

  • Nocsak de nagy köztetek hirtelen az egyetértés – lettem dühös hirtelen, hiába tudtam legbelül, hogy igaza van. Mégsem tudtam józanul gondolkodni, ha a tegnap esti Liv képe felrémlett előttem. Jól mondja Dean, azóta kísért az emléke.
Ismét. Akárcsak miután eljöttük. Az utóbbi időben pedig már egész jól eltudtam róla terelni a gondolataim. Persze nem mondom, hogy sose jutott az eszembe, mert akkor hazudnék, de már közel se annyit. Az üzletre koncentráltam és próbáltam élni az életem. Semmi kötöttség nélkül. Egészen eddig ment is. Úgy tűnik mégiscsak utolért a büntetésem. Hogy tudom Liv ilyen közel van  . . . . . .
Jesse inkább ne agyalj ennyit! – figyelmeztettem magam. Felálltam és az ajtó felé indultam.
  • Hova hova?

  • Kell egy kis friss levegő. Lemegyek futni egyet. Este az étteremben találkozunk – válaszoltam hátra se nézve, majd a kocsimhoz mentem.
Hazahajtottam nem törődve a sebességkorlátozással. A gyorsaság mindig kitudta kapcsolni az agyam. Imádtam száguldani. De most ez sem segített.
Hazamentem, átöltöztem valami futó cuccba és a part felé indultam.
Mint legtöbbször Miamiban most is meleg, csodás idő volt. Remek idő egy kis futáshoz. A száguldás mellett ez tudott kikapcsolni és megnyugtatni még.  
Nem is tudom mennyi idővel később izzadtan, kimerültem rogytam le a fehér homokba és bámultam a vizet. Sok helyet jártam, de imádtam itt lenni. A homokos parton, szikrázó napsütésben és bámulni a csodás kék vizet.
Annyiból rossz volt most itt, hogy ismét nem volt semmi, ami elterelje a gondolataim Livről. A francba Jesse. Jól benne vagy megint.
Néha miközben elmerengtem körbepillantottam a parton sétálók között. Hirtelen azonban még a levegő is bennem akadt.
Néhány lépésnyire ugyanis megpillantottam őt.
Istenem, miért küldöd folyton az utamba őt? – kérdeztem magamban miközben képtelen voltam máshová nézni. Liv gyönyörűbb volt mint valaha.
Nem messze állt tőlem és csak bámulta az óceánt.
Még soha nem éreztem ekkora késztetést, mint most, hogy felálljak innen és odamenjek hozzá. Azt hiszem igaz a mondás, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Az enyém Ő. Az egyetlen dolog, amit akarhatok az életben, de soha nem lehet az enyém. Legalábbis ismerem már magam annyira, hogy előbb utóbb megint elbasznám. Jobb neki nélkülem.
Eszembe jutott ekkor amit Lena mondott. Hogy nem emlékszik. Semmire. Se rám, se a közös emlékeinkre. Van persze amire jobb is de  . . . . .  
A picsába. Én se lehetnék ellentmondásosabb. Egyrészt akarom őt, és hiányzott másfelől viszont tudom, hogy ha eleinte menne is végül megint nem bírnék magammal. És még mindig vannak dolgaim amiket Liv sosem tudna elfogadni. Nem vagyok, sose voltam egy szent és már nem is tervezem megváltozni. Az emberek tartanak tőlem és tisztelnek. Csak így lehetsz valaki. Ezen pedig nem változtatok.
Felhangzott a fejemben anyám utolsó mondata hozzám mikor anno őket is hátrahagytam.
Előbb vagy utóbb találsz valakit fiam, aki lesz annyira fontos neked, hogy mind ezt magad mögött hagyd, és jó útra térj”
Nem  is tudom miért jutott eszembe ez, de jobb ha elfelejtem. Nem mindig tiszta úton értem el azt amit akartam, de mint mindennek az életben ennek is ára volt. És ahogy most állnak a dolgok piszkosabb ügyekbe ezután is keveredni fogok. Vagyis nem egészen tiszta üzletbe. De ilyen ez ha lenni akarsz valaki. De ki tudja, talán egyszer igazak lesznek anyám szavai  . . . – gondoltam magamban majd vetettem egy utolsó pillantást a személyes démonomra és inkább elindultam az ellenkező irányba visszafelé. Hogy még csak véletlenül se essek kísértésbe . . . . El kell felejtsem ezt az egészet. Ha mást nem legalább estére. Akkorra tiszta fejre van szükségem az üzlethez. Nem is sejtettem még ekkor, hogy akkor milyen meglepetésekben lesz még részem . . . .


Lena

Az este Olivia próbált faggatni, ahogy ő mondta arról a fickóról és, hogy mi ütött belém de szerencsére egy idő után feladta és elfogadta, hogy nem akarok beszélni róla.
Akkor pedig egyenese a frász kerülgetett mikor elmesélte, hogy utána összefutott a folyóson a pasival. Azzal a dögös pasival. Brrr…. Ilyeneket még csak gondolnia sem szabad. Remélem Jesse is tartja magát ehhez és eszébe sem jut keresni Oliviát. Mi pedig még a klub közelébe se megyünk.
Ráadásul ott volt az a nő, tuti, hogy az egyik nőcskéje. Na ez nem hiányzik a barátnőmnek. Éljék csak az életüket külön, ahogy eddig. De a bánatba is, akkora ez a hülye bolygó pont itt kell lennie nekik is? Mennyi az esélye ennek? Igencsak rossz tréfa a sorstól.
Na és persze a hülye haverjával van.
Dean . . .
Olyan találkozások ezek amikre soha nem kellett volna sor kerüljön. És most mégsem tudom kiverni a fejemből. Azt az idiótát sem. És milyen jól nézett ki a rohadék . . . .
Elég Lena verd szépen a hülyeségeket te is ki a fejedből. Jesset is meg az idióta haverját is. Találtok majd jobbat mint ezek ketten – gondoltam magamban majd hagytam inkább az otthon agyalást és inkább elmegyek az étterembe és megnézem Oliviát. Valami pia is rám férne . . . .


Olivia

Délután beugrott hozzám Lena egy italra és a munka mellett szerencsére tudtunk beszélgetni egy kicsit igaz csak a konyhában miközben ügyködtem. De mivel belekóstolhatott a sütikbe Lena se bánta.
Valamiért olyan furcsának, gondterheltnek tűnt, de amikor rákérdeztem elhessegette a dolgot és azt mondta semmi baj. Nem erőltettem a dolgot, ha akarja úgy is elmondja.
  • Ma este jönnek azok az üzletemberek ugye?

  • Igen. Remélem minden jól fog sikerülni.

  • Neked mindig szóval ne parázz ezen. Imádni fogják a helyet és a kajád is. A sütijeid pláne – mondta miközben éppen azokból falatozott.

  • Úgy legyen – mosolyogtam rá. – Tuti, hogy későn zárok, de ha nincs dolgod este van otthon borom átjöhetnél.

  • Ha a filmet én választom – vágja rá nevetve Lena.

  • Rendben – adom meg magam.

  • Eljövök zárásra és mehetünk együtt hozzád – ajánlja.

  • Jól hangzik – válaszolom, majd miután abbahagyja a süti majszolást elköszönöm és megy tovább a városba a dolgait intézni én pedig folytatom a sütögetést.
Sok még a dolgom estig. Ez a vacsora miatt korábban is zárunk, és mint mindig hála az égnek rengetegen vannak. Este pedig csak azoké az embereké a hely. Az egyik pincéremmel maradok csak. Olyan rengetegen nem lesznek, ketten elbírunk velük a többieket elengedem.  
  • Drágám ideje pihenned egy kicsit – lépett mögém Victor és szabályosan kizavart a konyhából. Menj, sétálj egyet, ülj le a parton csodás az idő. Lesz dolgod este úgy is. Ha akarod szólj és maradok én.

  • Én akarom fogadni őket és foglalkozni velük. Megoldjuk, ne aggódj. Este te pihensz – mondom neki és megfogadom a tanácsát. Jót fog tenni egy kis pihenés.
Letettem hát mindent és boldogan néztem végig a tömött La Rosán miközben kifelé mentem. Oda köszöntem a mosolygó vendégeknek akik közül sokan már törzsvendégnek számítanak.
Lesétáltam a partra egy kis pihenés képpen, na nem mintha annyira lefárasztana a sütés mert imádom. És az éttermet is. De igaza volt Victornak tényleg csodás idő van és imádok a parton lenni.
Sétáltam egy nagyot le is ültem kicsit és elmerültem a látványban. Egyik nap le kell jönnünk napozni és fürdeni egy kicsit – raktároztam el az ötletet, hogy majd este mondjam Lenának.
Visszafelé a múltkori helyen megálltam egy kis hideg frissítőre majd visszafelé sétáltam a finom, puha fehér homokos parton. Néhány utolsó pillantást vetettem a vízre mielőtt visszafordultam. Ekkor akadt meg a tekintetem valamin. Vagyis valakin.
Egy röpke pillanatra láttam csupán, de biztos voltam benne, hogy Ő az. Az a férfi, akit szerintem ha egyszer lát egy nő többé nem felejt el. Az esti férfit, a klub tulajdonosát Jesset.
Éppen a homokból kelt fel és indult ő is visszafelé. A ruháiból és a testéből ítélve, ami csupa kemény izom éppen futni lehetett itt. Így is indult visszafelé így esélyem se lett volna utolérni. De hé, minek is akarnék én ilyet? – kérdeztem magamtól és inkább elkergettem a gondolatot és az estére koncentráltam. Ideje visszamenni az étterembe.
Sőt ahogy visszaértem úgy döntöttem hazaugrom átöltözni. A legjobb formámat kell hoznom este, hiszen mégiscsak én vagyok az étterem vezetője.
Már sötétedett mire visszaértem a La Rosába, de már minden készen állt. Alakult a vacsora is és lassan érkeztek a vendégek.
Egy Dean nevű férfi jött meg elsőnek. Ő az egyik fél, aki szervezte ezt a vacsorát és ha igaz az üzlettársa és barátja is nemsokára érkezik.
  • Gratulálok kisasszony. Csodás az étterme. Biztos remek üzletet is kötünk. Köszönjük, hogy vállalta.  – mondja a férfi, aki először egy pillanatra úgy nézett rám mintha szellemet látna majd rendezte a vonásait.

  • Örömmel. Bármikor ha egy ilyen eseményük lesz csak szóljanak. Remélem minden tetszeni fog.

  • Biztos vagyok benne. – mondja majd kiment egy picit az üzlettársa elé, aki megérkezett.

Jó pár perc eltelt mielőtt bejöttek volna, de ismét a legszebb mosolyommal fogadtam őket. Ami egy pillanatra le is hervadt a döbbenettől.
Ugyanis nem akárki hanem Jesse pokolian jóképű Donovan állt előttem. Ahogy először most is alig kaptam levegőt ahogy megpillantottam.
  • Olivia. Örülök, hogy újra látom – lépett közelebb és felém nyújtotta a kezét.

Ahogy megfogtam a kezét mintha áram futott volna végig a testemet. Nem tudom miért vált ki ilyen reakciót belőlem az érintése, de valamiért úgy érzem jobb ha messzebb kerülök tőle.
  • Én is örülök. Nem gondoltam, hogy önre várunk – mondtam majd elengedtem a kezét és hátrébb húzódtam.

  • Hát ez nekem is nagy meglepetés. Remélem a tegnap este történtek után nem akadt további kellemetlenségei.

  • Nem dehogy. Még egyszer köszönöm, hogy megmentett.

  • Ugyan. Örömmel tettem – mosolyog rám azzal a szexi ajkaival, amivel tuti minden nőt ledönt a lábáról.

Pont ahogy megszólalt volna elkezdtek megérkezni a vendégei. Többek között legalábbis a spanyoljából Dél-Amerikai férfiakra tippeltem, de volt köztük idevaló is egy idősebb férfi. Valamiért hirtelen olyan ismerősnek tűnt.
Jesse a legtöbb embert bemutatta nekem.
  • Dominic a gyönyörű hölgy az étterem tulajdonosa Olivia. Olivia az úr Dominic Hernandez – mutatja be az idősebb férfit.

  • Örülök szép hölgyem. Csodásnak tűnik a hely, gratulálok.

  • Remélem minden tetszeni fog. Kellemes estét kívánok – mondtam majd magukra hagytam őket míg a pincér, Dave velük maradt míg én ellenőriztem a dolgokat a konyhában.

Minden remekül állt. Leszámítva a tényt, hogy pont ez a pasi van itt. Ráadásul valamiért, amikor bemutatott ezeknek az embereknek rossz érzésem támadt. Nem tudom. Biztos remek, rendes emberek, de akadt köztük akitől még a szőr is felállt a hátamon.
Főleg ettől a Dominictól. Honnan volt ismerős? Legalábbis a neve.
Ahogy ezen töprengtem eszembe jutottak Lena szavai Jesseről:
„Lehet, hogy jó üzletember, de embernek pocsék. Akármilyen dögös egy szarházi, nem neked való.”
Mire érthette ezt? És egyáltalán miért nem mesélt erről a fickóról? Aki láthatóan nem a szíve csücske. Ezek után tudni akarom mi folyik itt.
Egy picit, legalábbis a vacsora idejére félreraktam a kérdéseim és azon voltam, hogy minden jól menjek. Úgy tűnt mindennel meg vannak elégedve. A kiszolgálással, az ételekkel és italokkal.
Közben pedig a tárgyalások is folytak, ami miatt Jesse szervezte ezt a vacsorát. Persze csak gondoltam hiszen ahogy kiszolgáltuk magukra hagytuk őket.
Néha azért előjöttem a konyhából és elrendeztem ezt azt az étterem másik részében amit most nem használtunk.
Akaratlanul is ilyenkor néha felé libbent a tekintetem. És mintha megérezte volna ezt és Ő is pont akkor nézett rám. Teljesen rabul ejtett a pillantása. Sokszor még akkor is engem nézett miközben valaki beszélt hozzá. És akármennyire nem is értem magam ilyenkor én sem tudtam másfelé nézni.
Oké, Olivia hagyd abba – mondtam magamnak és inkább a bárpulthoz mentem és kevertem magamnak egy koktél. Valami erősebbet.
Néhány pillanattal később, ahogy a bárszéken ültem megéreztem a jelenlétét mögöttem. Még soha nem éreztem ilyet. Nem hallottam, hogy idejött csak éreztem. A bizsergést, amit a jelenléte, a közelsége okozott.
  • Ma este is gyönyörű Olivia – mormolta halkan a fülembe mire megremegtem a hangjától, ami most hirtelen egy dolgot juttatott eszembe. A forró, észveszejtő szexet. Ezzel a férfival. Egek mikre nem gondolsz – róttam meg magam és megfordultam a széken mire hátrébb húzódott kicsit, de még így is túlságosan közel éreztem magamhoz.

  • Köszönöm. Meg van elégedve mindennel? Remélem jól alakul az üzlet – mosolygok rá.

  • Minden remek. Gratulálok a helyhez. Igazán jó munkát végez. Azt hiszem sűrűbben meglátogatom majd itt. Az étel is remek. De a desszertek  . . . . . – mondja majd nem is leplezi a pillantását amivel végigmér mielőtt a tekintete az arcomon állapodik meg.

Utálom magam, de elpirulok a szavaitól. És ezektől a pillantásoktól. Atyám mit művel velem ez a férfi?  
  • Bármikor örömmel látjuk.

  • Még megbeszélünk néhány dolgot és hagyjuk magát is pihenni Olivia, ma este nagyon kitett magáért.  És összességében remek munkát végez, úgy hallottam rengetegen szeretik ezt a helyet. Most már engem is köztük tudhat.

  • Csak nyugodtan. Örülök, ha jó sikerült minden – válaszolom majd miután egy újabb végtelennek és forrónak tűnő pillantást váltunk visszamegy a vendégeihez.

A végéhez közeledve az estének, ahogy ő is mondta nem sokkal később gratulálnak nekem a vendégei és megköszönték a remek estét. Boldogan fogadtam és örültem a dicsérő szavaknak.
Dean is elköszönt, majd szólt Jessenek, hogy a kocsinál megvárja.
Ezután már csak Ő és én voltunk az étteremben.
Valamiért kicsit örültem volna ha nem maradunk kettesben. Nem tudom megmondani miért.
  • Még egyszer köszönök mindent Olivia. Remek este volt. El sem tudom mondani mennyire örülök, hogy pont önnel találkoztam itt – mondja majd ismét felém nyújtja a kezét.

  • Én is örültem. Örülök, hogy jól érezték magukat.

  • Nagyon is – mondja azon a szexi hangján miközben még mindig a kezemet fogja és ismét elönt a korábbi érzés.

Akkor ijeszt meg kicsit, amikor közelebb lép felém. Szinte néhány apró centire áll meg tőlem, hogy közelebb hajoljon, és egy puszit leheljen az arcomra.
  • Jó éjt Olivia – suttogja mielőtt ezek a bűnre csábító ajkak túlságosan sokáig az arcomhoz érnek. Közben pedig az eddig kezemet fogó ujjai a derekamra vándoroltak.
Egek, majd elolvadok az érintésétől, a közelségétől ennek a férfinak. Mi történik velem?
Szürkés szemébe néztem, ahogy picit távolodott tőlem az arca, majd a szokásos szexi, dögös mosoly és ő is ment a többiek után.
Szinte levegő után kapkodva rogytam le az egyik székbe. Anyám, micsoda este. És ez a pasi? Te jó ég!
Éppen ekkor futott be Lena. De nem éppen jókedvűnek tűnt. Rögtön le is támadott.
  • Mit keresett is Jesse? Ő volt az ugye? Csak elmenni láttam.

  • Igen Ő. Őt vártuk estére. Engem is meglepett mikor megláttam – mondtam egy kicsit rendezve a vonásaim az iménti pillanatok után.

  • Mi történt Olivia? Mi a fenét keresett itt? Mondott valamit?

  • Veled mi van Lena? Ki ez a pasi? Honnan ismered? És miért utálod ennyire?

  • Ez hosszú történet. Elmesélem majd egyszer csak  . . . . . oké?

  • Rendben. – adtam meg magam.

  • Menjünk hozzád és mesélj milyen volt az este – ajánlotta és beleegyeztem.

Meséltem neki bár volt olyan részlet, ami egyenlőre azért kihagytam. Például, hogy milyen hatással van rám ez a férfi. Legalábbis amíg meg nem tudom mit tud róla Lena.
Elmondtam neki azt is, amit azzal az idősebb férfi Dominic-kel kapcsolatban éreztem.
  • Hmm. Nekem is ismerős a neve. De honnan? – kérdezte Lena mikor már nálam voltunk és átöltözünk. Kinyitottunk egy üveg bort is és kényelmesen elhelyezkedtünk a nappaliban.

  • Mintha . . . .  nem is tudom a neten olvastam volna a nevét – mondom majd Lena már nyúlt is az asztalon hagyott laptopomért.

  • Jesszus. – mondja pár perccel később. – Látod Olivia? Én mondtam neked, hogy maradj távol ettől a pasitól – mondja idegesen. – Kérlek hallgass rám.

  • Miért? Mit találtál?

  • Az a férfi, az a Dominic valami maffia tag Olivia. Jesszusom. Ilyen Jesse. Mocskos ügyei vannak, de nem gondoltam, hogy ennyire. Maradj távol tőle. Ígérd meg! – kéri Lena miközben még mindig a maffia szó visszhangzott a fülemben.

Egek ki ez a férfi? És mikben van benne? Kiket hozott az éttermembe? Nem gondoltam volna, hogy amiket mond róla Lena igaz. És, hogy ilyen szinte. Édes istenem hisz maffiózókkal üzletel.
Tényleg távol kell maradnom tőle. Akármilyen hatással volt is rám az este. Ez a férfi veszélyes. Nem nekem való.
Mielőtt válaszoltam volna a barátnőmnek, a konyha felöl hallottam a telefonom a hangját. Érte mentem és láttam, hogy üzenetet jelzett. Hmmm. Furcsa. Ismeretlen számról. Azért megnyitottam.
Örültem, hogy ismét láthattam Olivia. A következő találkozásig. Jó éjt. J.D.”
A szívem majd kiugrott a helyére. A monogram csupán egy valakit jelenthet, nem is kellett gondolkodjak rajta. De honnan tudja a számom? Ezt olvasva vegyes érzések öntöttek el. Egyrészt örömmel töltött el másfelől pedig félelemmel. . Csak azt nem tudom melyikből van több. És az üzenet egyik része különösen magára vonta a figyelmem:
A következő találkozásig. . . . . .