2015. augusztus 30., vasárnap

5.fejezet


 Sziasztok! Délután meglett és itt is van. Előre is bocsánat ha kicsit gonosz leszek rájöttök mire célzok, de igyekszek majd a folytatással. És köszönöm a pipákat az előző fejezethez, persze ide is várom a véleményeteket. Ismét köszönöm Nikkynek is :) 
Pusszantás nektek és jó olvasást: 






5.fejezet


Jesse

 

  • Beszélnünk kell, de az tuti, hogy nem itt. Még csak azt kéne, hogy Olivia meglásson. – mondja pokoli mérges hangon Lena. Végül is mindig is utált engem. Vagyis az elején annyira nem csak tudta, hogy nem vagyok Livyhez való. Na amikor rajtakapott a nővérével azóta utál és minden joga meg is van hozzá.


  • Menjünk le a partra – mondom neki és elindultam vele.
A parton egy bárszerűségnél leültünk egy olyan részre közelebb a tengerhez, ahol nem igazán hallott bennünket senki és miután kértünk egy-egy italt vártam, hogy nekem essen Lena. Nem is kellett sokat várnom, ahogy magunkra hagyott bennünket a pincér már mondta is.
  • Ennyire nem gondoltalak gyengeelméjűnek Jesse. Szerintem a múltkor elég világos voltam, amikor azt mondtam a közelébe se menj. Mi a fenét akarsz? Megint átcseszni a fejét? Nem volt régen elég? A balesete is a te hibád.

  • Azt hiszed nem tudom? És szerinted én gondoltam rá, hogy ennyi év után pont itt, pont nálam fogtok felbukkanni? A balesetről nem is tudtam, arról meg pláne nem, hogy rám nem emlékszik.

  • Ez a legjobb dolog, ami valaha történt vele Jesse.

  • Lehet, hogy igazad van – mondtam és belekortyoltam a whiskymbe ma már ki tudja hányadikba, de mégsem éreztem a hatását.

  • Akkor mit akarsz? Kérlek, hagyd békén. Az éjszaka is miért nem küldted el? Csak megint beléd habarodik – mondja Lena és én majdnem félrenyeltem az italom.  – Igen reggel rajtakaptam abban a cuccban, amiben nálad volt. És a reakciódat látva te is rájöttél hiába az álarc, hogy ő volt az.

  • Ha nem látok meg egy sebhelyet rajta talán nem jövök rá. De igen. Tudtam, hogy ő az. És akkor, ha egy teljesen más nőként is mint Livy jött el hozzám, örültem, hogy megtette.

  • Persze, hiszen neked mindened a szex – horkant fel Lena.

  • Ez nem igaz – mordultam rá amivel megleptem. – Livy fontos nekem. Régen egy idióta voltam és olyan dolgokat tettem, amikre nem vagyok büszke, és hidd el, mióta anno eljöttünk nem telt el nap, hogy ne bántam volna meg mindent, amit vele tettem. Főleg amikor megtudtam a balesetét. Tudod milyen érzés volt tudni, hogy akár akkor este meg is halhatott volna miattam? – kérdeztem tőle és talán először az életben éreztem, hogy el tudnám sírni magam férfi létemre. Ugyanis ez a gondolat teljesen kikészít. És végre először mintha láttam volna, hogy Lena hisz nekem és, hogy talán nem gyűlölettel néz rám.

  • Ez nem ment fel téged. Most már tudod akár oda is vezethettek volna a szarságaid Jesse. De annyival megúszta, hogy Rád nem emlékszik. Tekintsd ezt valamiféle jelnek, hogy hagyd őt békén.

  • Ezt kéne tennem.

  • Akkor miért érzem úgy, hogy nem fogod?

  • Mert nem bírom. Régen talán nem szerettem őt úgy, ahogy kellett volna. Mert ha úgy szeretem őt ahogy ő engem akkor nem tudtam volna ezt tenni vele. Brianna…..

  • Inkább ne menjünk bele amit azzal a ribanccal műveltél.

  • Ahogy mondják el kell veszíts valakit, hogy rájöjj mennyire fontos neked. Én így jártam. Bármennyire nem akarom tönkretesz ez, hogy itt van – mondom mire igen értetlenül tekint rám. Végül is még én magam sem értem néha ezt az egészet. – Ne érts félre, el sem tudod képzelni mit éreztem, amikor akkor este megpillantottam őt. Na meg amikor rájöttem, hogy nem ismer fel. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kaptam még egy esélyt, hogy újrakezdjem vele. De Dean azóta is emlékeztet rá, hogy ez inkább arra egy jel, hogy hagyjam őt békén, mert nem én kellek neki.

  • Na akkor a hülye haverodnak végre igaza van valamiben – mondja Lena.

  • Szerinted én nem tudom? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de képtelen vagyok rá. Hiába határoztam már el, hogy békén hagyom, végül mindig nála kötök ki. Vagy ami még rosszabb ő bukkan fel nálam és nem tudom elküldeni. Azt hiszed az este nem jutott eszembe a balesete miközben egyre közelebb kerültem hozzá? Hogy abba kéne hagynom és ismét eltűnnöm az életéből? Nem egy ilyen alakot érdemel mint én. Régen sem és most se vagyok szent Lena és sosem leszek. Mégis megőrjít a tudat, hogy egy másik férfié legyen. De nem gondolkodhatok ezen. Annyi szarság van körülöttem. És hiába szeretem őt, mert így van. Talán régen, amikor kimondtam ezt neki csak szavak voltak, de már érzem a jelentését. Mindig is kellett volna, mert tudom, hogy mindig érezte de elcsesztem. Ha adnék is ennek az egésznek egy esélyt ez, az elveszett emlékei mindig a fejünk fölött lebegnének. Mi lenne ha egyszer ismét emlékezne? Hiába próbálnám jóvátenni, amit tettem ha rájönne kije voltam régen meggyűlölne. Azt pedig most már nem tudnám elviselni. Így már nem, hogy ismét felbukkant az életemben, és a tegnap éjszaka után sem – értem a mondandóm végére Lena pedig csak nézett rám mintha egész idáig kínaiul beszéltem volna hozzá. – Na igen végül is nem hiszem, hogy ilyen beszédre számított tőlem. A mondókám ez bizonyos szavával még magamat is megleptem.
Szeretem Livyt. Talán mindig is szerettem őt, de ennyi szarságnak kellett történnie, hogy felfogjam. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is érdemlem őt. Mert sosem fogom. Főleg ha megtudja, hogy megcsaltam a nővérével.
Reménytelen egy helyzet.
  • Ejha. A nagy Jesse Donovan szájából hallok ilyeneket. Tudod, mikor ide indultunk azt gondoltam végig fogjuk veszekedni ezt a találkát. Álmomban sem számítottam ilyen szavakra tőled.

  • De ha lehet, el ne áruld senkinek – nevettem rá kétségbeesésemben.

  • Úgysem hinné el senki, hogy te képes vagy ilyeneket mondani és érezni. Pláne amit mondtál, hogy te  . . . . .

  • Igen. Szeretem őt Lena.

  • Te jó ég! Már én sem tudom mit higgyek. De ezzel a kis mondókádtól bárki odáig lenne. A picsába. Még engem is kezdesz megvenni. Bár akkor se hiszem, hogy ez jó ötlet. Te is mondtad, hogy tudod ebből nem sülhet ki semmi jó. Nem emlékszik rád Jesse, de már megint odáig van érted. Bár nem mert Oliviaként elmenni hozzád, és az a klubbos ribid se sokat segített a helyzeten.

  • Camillal ne foglalkozz. Nagyon jól tudja, hogy korábban párszor együtt voltunk, de ennyi. Világosan megmondtam neki, hogy nem érdekel és meg is kapta a magáét amiért mindenfélével tömte reggel Livy fejét.

  • Hát nem éppen boldogan jött haza ami ezt a részt illeti. Hiába mondod, hogy szereted őt, talán most végre komolyan is gondolod Jesse, de kutyából nem lesz szalonna. Neked mindig is a mániáid voltak a nők és ebből kiderült, hogy még mindig.

  • Ha segít valamennyit, akkor gondolni sem tudok másik nőre mióta ismét felbukkant Livy. Nem is akarok. Ezúttal nem. Most már végre látom mit érdemel Liv és szeretném megadni neki. Olyan akarok lenni akit megérdemel. De nem tudom lehetek e. Sosem voltam olyan férfi Lena. De miatta akarok. Mégis rettegek az emlékeitől. Az mindig is lebegne felettünk és egyszer ha ránk szakad végem. Örökre elvesztem, hiába változom meg azok a hibáim mindig elkísérnek.

  • Ahogy mondod. Miért kellett neked régen ez a sok szar? Miért nem tudtál akkor ilyeneket mondani? Most már cseszheted Jesse. Nem tudom jó lenne e, ha ismét annyira fontos lennél Oliviának. Ha már most nem vagy az – teszi hozzá halkabban és inkább lehúzza az italát, majd a tenger kezdi bámulni.

  • Tegyük fel, hogy minden így van ahogy mondod, hogy a nagy Jesse Donovan a nők álma szerelmes akkor is van még kismillió dolog az emlékein felül ami közétek áll. Félt Oliviaként elmenni hozzád az este tudod? – kérdezi és kérdőn nézek rá. – Félt. Nem tudom, hogy kifejezetten tőled e vagy a rólad szóló dolgokról amiket a neten látott. Mindenki tudja Jesse, hogy még mindig igen sötétben intézed a dolgaid. Nem véletlenül ilyen a hírneved és ugye talán ezért is van minden nő oda érted, hiszen ki nincs oda a jóképű rossz fiúkért? De ez komoly dolog. Részben ez miatt is akadt ki régen akkor este mert megtudta, hogy drogokkal is bizniszelsz Jesse. Most pedig már ahogy hírlik nagyban nyomod az ipart. Nyilván nem került címlapra, de a nevéből amikor az étteremben bemutattad a pasit Oliviának rá lehetett jönni, hogy nem akárkivel üzletelsz. Egy maffiafőnökkel az isten szerelmére. Tisztában vagy vele te magad akár, hogy mibe keveredtél? Képes lennél Oliviát kitenni ennek? Mert a kis drog bizniszed sem volt semmi, de ez komoly Jesse. Olvasunk könyveket és nézünk tévét nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen alakok nem gatyáznak.

  • Nagyon nem kéne itt ilyesmiről beszélgetnünk – néztem körbe, de szerencsére nem volt a közelünkben senki.

  • Lehet de kell. Mert ez vagy te Jesse. Hozzád tartozik ez a sok szar szóval kell beszélnünk róla, mert ha visszaszerzed a barátnőmet őt is belerángatod ebbe.

  • Semmi komoly nincs ebben Lena. Csak egy Venezuela klub vezetéséről van szó semmi komolyabb mint régen. Ha te is hallottál rólam ezt azt és tudod ki lettem, akkor azt is tudnod kell tudom mit csinálok. Sosem lennék képes veszélynek kitenni Őt.

  • De ha valami rosszul sül el Jesse.... Nem akarom, hogy Olivia ismét szenvedjen. Egek. Annyi szarság van a fejemben.

  • Szerinted az enyémben nem? Talán jobb lenne, ha sosem bukkantok fel itt. Akkor nem kéne ilyesmiket agyalnom és Liv találhatna valakit aki nem ilyen alak mint én. De felbukkantatok és másféle alakokról mellette hallani sem akarok. Ő az enyém. Szeretem és akarom őt Lena. Tudod reggel még fogalmam sem volt, hogy mit akarok, vagy, hogy mi legyen. De most már tudom.

  • A fenébe. Akkor nem kellett volna megkeresselek. Akkor talán úgy döntesz békén hagyod.

  • Lehet, de kevés az esély rá szóval ne okold magad. Ezúttal jól akarom csinálni.

  • És ez a sok felmerülő kérdés? – teszi fel kérdést Lena amikre nem tudom a választ. De elég nagyfiú vagyok már.

  • Megoldom. Az üzleti ügyeim nem probléma. Csak üzlet ennyi. Boldoggá fogom tenni őt ezúttal jól csinálom. Ami az emlékeit illeti…… na igen ez a legnagyobb gond. – Tudom, hogy ő is szeret engem, ha nem is emlékszik rám, de ezt a Jesset szereti és mindent megteszek, hogyha eljön az ideje megbocsásson nekem.

  • Csak még valami. Brianna?

Na az ő nevének hallatára és gondolatára még a hideg is kirázott. Az a boszorkány mindig is rám volt indulva cseppet sem érdekelte, hogy a húgával vagyok. Igazi kígyó az a nő.
  • Vele mi van? Ő is Miamiban van?

  • Sajnos nem tudtuk lerázni. Az egész család ide költözött. Bár az a ribanc nem sokat volt eddig itt. A barátaival utazgat és persze még mindig semmi érdemlegeset nem csinál. Gazdag pasikra vadászik. Egyszóval semmit sem változott. Ez viszont igencsak gondot jelenthet Jesse. Szerinted mit csinálna, ha megint találkoznátok? Mindig is féltékeny volt Oliviára. Nem hiába mászott rád és be is jött neki a dolog. Amiért még mindig utállak – tette hozzá mielőtt folytatta. – Nem tudom most mi lenne ha megtudná, hogy megint képben vagy.

  • Ő volt életem legnagyobb hibája. A drog ügyleteket talán még megbocsátotta volna Livy, de Briannát? Ettől félek a legjobban. Hogy ő fog minket tönkretenni.

  • Az a baj, hogy én is Jesse. Komolyan nem értem azt a nőt. Kicsiknek annyira imádták egymást, de ahogy idősebbek lettek minden megváltozott. Minden irigyelt Oliviától főleg téged mikor megjelentél az életében. Nem semmi ilyet mondani, de mindig is utálta Oliviát azért, hogy őt szeretted.  Vagyis most már szereted.

  • Ez pedig már beteges. Ezért is tartok tőle. Nem értem valaki, hogy érezhet ilyesmi miatt így a testvére iránt. És nem szégyellte egy kicsit sem, hogy ezt tette vele, sőt. Mintha élvezte volna, hogy végre valamit elvehet Livtől. Félek, hogyha megtudna minket ez lenne az első dolog amit a fejéhez vágna.

  • Mi a fene van veled? – kérdezi Lena és hirtelen nem tudom mire gondol. – A rólad hallottak alapján tökösebbnek képzeltem az új éned – mondja, mire elnevetem magam. Pláne amikor belegondolok, hogy igaza van. Mióta vagyok ilyen beszari?

  • Azóta ismerem igazán a félelmet mióta Livy ismét felbukkant.

  • Valamilyen szinten megértem. De ha el akarod érni amit akarsz össze kell megint kapnod magad és annak a rettenthetetlen pasinak lenned akinek leírnak téged. Nehogy már egy ilyen kis ribanc kifogjon rajtad. Na azt nem bánom ha őt elintézed. Ki nem állhatom – mondja Lena és erre ismét nevetnem kell. Még a végén bírni fogom a csajt.

  • Szóval akkor mit fogsz tenni?

  • Mikor jön haza?

  • Elvileg már jönnie kellett volna, de mindig húzza. Nem igazán a munka hőse tudod sosem volt, és a szülei megmondták neki, hogy ha hazaeszi a fene ideje lenne dolgoznia. Ez nem igazán tetszett neki talán ezért húzza. Vagy remélem kifogott valami idióta pénzes pasit és soha nem is jön vissza. De kétlem, hogy ilyen mázlink lenne.

  • Sajnos azt én is – értek egyet vele. Oké. Hát addig Liv az akivel találkozni akarok nem pedig a maszkos nő. Tudnia kell, hogy tudom, hogy Ő volt velem – vigyorgok ördögien Lenára.

  • Na az a vigyor már tetszik – mondja ő is nevetve. – Gondolom terved is van.

  • Bizony. Nem akarom, hogy ezen is agyaljon, hogy jobban bejön a maszkos nőként. Akarom, hogy tudja, ő kell nekem mindenhogy. Legalább ez ne legyen köztünk ha már annyi minden van még, de szépen sorban. De ehhez kell Dean. Lenne kedved eljönni holnap este egy kis álarcos buliba a klubba?

  • Jól hangzik. Gondolom hozhatom a barátnőmet is.

  • Mindenképpen  - vigyorgok rá és üzenek Deannek, hogy készítse elő a dolgokat.
Dean visszahívott, hogy rákérdezzen mi is ez egész hülyeség és a lényeget elmondtam neki. Persze azt is, hogy kivel vagyok. Ennél a résznél Lena csak pofákat vágott.
  • Azt hiszem nem ártana neked sem elbeszélgetned Deannel – mondom neki miután letettem a telefont.

  • A hülye haveroddal? Minek? Ő még mindig olyan mint te voltál régen – mondja Lena és ahogy néhány röpke pillanatra elmereng a tengert nézve mintha fájdalmat láttam volna felvillanni a szemében. De amilyen gyorsan jött olyan gyorsan tűnt is el.

  • Miért nem mondtad el neki? – kérdezem tőle.

  • Kinek? És mit? – tesz úgy mintha nem tudná mire gondolok ezért kimondom.

  • Hát Deannek, hogy kedvelted.

  • Semmi értelme nem lett volna, egy idióta pillanatom volt.

  • Ahogy látom nem csak volt – nézek rá sokat mondom.

  • Inkább ne játszd a pszichológust, nem áll jól. Cseppet sem érdekel a haverod.

  • Ha te mondod – hagyom annyiban, de azt hiszen nekem is el kéne beszélgetnem Deannel. Hátha neki is megjönne az esze. Lena helyes lány. Egek. Még a végén kerítőt játszom. Na oké vissza kemény Jesse Donovanné.
Lena és én lehúztunk az italainkat és elváltunk. Amit kellett azt megbeszéltünk a holnap estével kapcsolatban így visszamentem a klubba. A visszafele úton még egyszer lejátszódott bennem a beszélgetésünk és örültem így utólag, hogy közel sem úgy végződött, ahogy számítottam rá mikor Lena felbukkant előttem, hogy majd kinyírjuk egymást. Látszik, hogy törődik Livyvel és ezért mindig hálás leszek neki.
Remélem nem én leszek az akitől meg kell védje majd. Meg kell próbálnom ezúttal nem elbaszni mint régen. Bár sajnos igen sok dolog lebeg a fejünk felett és nem éppen jó dolgok. De mint mindig ezt is megoldom. Livy az enyém és mindent megteszek érte, nem érdekel, hogy kin kell átgázoljak, hogy boldoggá tegyem és boldog legyek vele. Most csak is ez a fontos nekem. Még a testvére sem érdekel. Briana jobb lesz ha nem készül ujjat húzni velem és egy szót sem szól a húgának különben vele sem leszek kíméletes. Ezúttal nem cseszem el. Rendbe hozom amit anno eltoltam és próbálok olyan férfi lenni akit Livy érdekel. Igaz néhány dolog lesz amitől lehet, hogy nem tudok teljesen szabadulni – gondoltam bizonyos üzleti ügyekre és ezzel kapcsolatban várt is egy kis meglepetés a klubban.
  • Várnak az irodában – mondja Dean nem valami vidám pofával, amikor beléptem a klubba. – Dominic. – Mondott csak ennyit és rögtön tudtam miért vág ilyen képet. Az iménti döntésem után én is valami ilyesmit vághattam.
Lehet, hogy mégis neki van igaza és nem lenne valami okos dolog pláne most ilyesmibe keveredni ezzel a fickóval? – fordult meg egy pillanatra a fejemben miközben az irodám felé tartottam nem is sejtve ekkor még, hogy ez a dolog már közel sem rajtam múlik.
Ahogy beléptem Dominic igencsak kedélyesen üdvözölt. Ez egy maffiás hapsinál nem sok jót jelent. Tuti, hogy akar valami – gondoltam. Valamit, ami talán most már nem annyira fog tetszeni nekem.
Töltöttem neki egy italt, nekem mára már elég volt, leültem a helyemre és rögtön belekezdett a mondókába. Semmi cicózás. Na hát igen, ezek nem arról híresek.
  • Tudni szerettem volna csak, hogy töprengett e az ajánlatomon? Először is a Venezuelain és azon, hogy a klubbja csatlakozik a hálózatomhoz. A legtöbb Miami beli klubb már hozzánk tartozik.

  • Az előbbin mindenképpen. Tetszett a Dél-Amerikai klub ötlete, de nekem megértheti, hogy helyileg messze lenne. Nem terveztem költözni.

  • Ezt megértem persze. Nem is arról lenne, sejtettem, hogy oda azért nem tenné át a székhelyét, bár még meggondolhatja magát – mondta Dominic. – Egy kisebb időre lenne szükség egyelőre magára. A klub kialakításában, design, alkalmazottak és miegymás ez a maga területe és abból ahogy ez a hely működik igencsak érti a dolgát.

  • Igyekszem.

  • Azt látom. Szóval egyenlőre azzal a klubban ennyi dolga lenne és persze kiválasztani valakit, aki vezeti az ottani dolgokat. Persze néha jó lenne ha maga is ránézne a dolgokra és jelentene nekem. Venezuelában igen sok a lehetőség, remek üzlet lenne.

  • Ebben egyet érthetünk és ezzel a része akkor lehetne így. Ami ezt a helyet illeti, ezt a saját erőmből tettem azzá, ami és ez szeretném ha így is maradna, hogy csak az én tulajdonom.

  • Ugyan már Jesse . .  . . – kezdett bele nyájas hangon és ez már nem tetszett. – Semmi különös nem történik, engem csak névlegesen érintene a dolog, továbbra is minden az ön kezében van csak már ez is a hálózat része így ha netán valami gondja akadna senki sem merne magával packázni. Na ezzel nem mintha eddig is gondja lett volna. És persze így az anyagbeszerzéssel sem lenne gondja, ha érti.

  • Természetesen, de itt igencsak kicsi az ilyesmi forgalma, minimális csupán a klub zárt részén és ezt szeretném, ha így is maradna. Ezt leszámítva tiszta helynek.

  • Egyelőre rendben, de erre még visszatérhetünk. – mondja és mivel láthatta rajtam, hogy ez az egész ötlet nem igazán tetszik nekem. Nem akarom, hogy a maffia bármilyen formában rátegye a kezét a klubra. De Dominic másképp gondolja.

  • Gondolja át Jesse. Csak erről a helyről lenne szó. De tudja gondolkodtam még, hogy kicsit szélesíteni kellene a látóköröm a vendéglátásban is. A múltkori hölgy étterme például igencsak elnyerte a tetszésemet.
Ahogy ezt kimondta még az ereimben is megfagyott a vér, és ökölbe szorultak a kezeim. Legszívesebben belevertem volna valamibe. Mondjuk az ürge fejébe.  A jó büdös picsába. Tudtam, hogy nem sok esély, hogy működjön de vettem egy nagy levegőt a kezem inkább visszahúztam az asztal alá és igyekeztem higgadt maradni. Jobb ha nem mutatom ki milyen hatással van rám a közleménye, vagy legalábbis igyekszem ha már nem árultam el magam eddig. Csak higgadtan Jesse. Livet nem keverhetem bele.
  • A hölgy csak maradjon ki ebből. Nem tűnt olyan típusnak akit érdekelne ilyesmi. Ha pedig mégis megtetszett ez az ötlet biztos akad olyan hely Miamiban, ami elnyerné a tetszését magának és a tulajnak is. Ami pedig a klubot illeti rendben.

  • Tudtam, hogy átgondolja és jól fog dönteni. Higgye el nem bánja meg, remek kis üzleteket csinálunk. Egyenlőre, ahogy lehet értekezünk a Venezuelai helyről. Amint pontosat tudok, örülnék ha oda tudna menni és felügyelni a munkálatokat.

  • Persze.

  • Akkor nem is zavarom tovább Jesse, hamarosan keresem – mondta majd felállt és a válaszomra sem várva elhagyta az irodát. Jobb is így.

Erőtlenül rogytam le a székembe és temettem a fejem a kezembe. A jó életbe. Ebben aztán jól benne vagyunk. A picsába, hogy semmi sem tud úgy alakulni ahogy szeretném.
Dean lépett be ekkor és láthatta rajtam, hogy nem minden oké. Mindig is tudott mindenről pláne, hogy őt is érintik a dolgok így persze beavattam. Ő is csak a fejét fogta.
  • Cseszd meg Jesse mondtam én, hogy ez lesz. Kellett neked ez?

  • Liv előtt akartam. Hatalmat, még több pénzt. És ezekkel az üzletekkel sikerülhetett volna. De kicsit változtak a motivációim.

  • Hát baszhatod, mert ebből már nem tudsz kiszállni és a klubbot is belekeverted.

  • Valahogy megoldjuk. Nem tudom még, hogy de kiszállunk. Csak be kell indítanom a Dél-Amerikai klubbot keresni valakit oda, hogy minden faszán menjen és ennyi. Ami pedig ezt illeti, ha kell eladom neki és elhúzunk innen. Majd lesz másik, csak nyugodt életet akarok Livnek és magamnak.

  • Hát jobban örültem volna, ha hamarabb bukkannak fel és eleve nem jutunk el idáig.

  • Én is  - mondom és egyelőre egy kicsit ki akartam ezt az egészet törölni a fejemből és csak a holnap estére gondolni. Remélem van egy kis időm mielőtt Dominic felbukkan ismét.

  • Elintézted holnap estére amit kell?

  • Nem igazán értem mit akarsz ezzel de igen el. Szerintem mint mindig rengetegen lesznek. És ha már itt tartunk elmondod, hogy jutottál az elfelejtjük Livet dologtól idáig? – kérdezte Dean és elmondtam neki a találkozásomat Lenával. Na erre persze ő is olyan pofákat vágott a nő említésére akárcsak Lena. Ezen csak jót röhögtem.

  • Mi ilyen vicces? – kérdezett vissza és elmondtam neki.

  • Te hülye vagy ember. Na én nem leszek olyan papucs mint te. Még egy olyan nőért sem mint Lena. Nem nekem való ez. Csak szórakoztunk – mondja de egy pillanatra elhallgatott a végén és mintha az ő szemében is láttam volna valamit amit a nőnél. Lemerném fogadni, hogy ez még nem lejátszott meccs. De ezt Deannek inkább nem mondtam, egyelőre megtartottam magamnak. Ki tudja lehet, hogy számukra is tartogat még ezt azt a jövő.  . . .
Már igencsak későre járt az idő és dugig volt  a klub, amikor hazafelé akartam indulni. Végigmentem még a helyen mielőtt elmentem mint legtöbbször. A szokásos állandó vendégekkel leálltam pár szóra és a VIP helységbe is benéztem, hogy minden oké e de persze Dean is mindenre odafigyel.
Camil lépett elém pont amikor menni akartam. Nagyon nem volt most hangulatom hozzá.
  • Már mész is? Nincs kedved félrevonulni kicsit?

  • Fáradt vagyok Camil menni készültem – mondtam neki egy erőltetett mosoly kíséretében és éppen ki akartam kerülni.

  • Még mindig az a kis ribanc után koslatsz? Úgysem neked való Jesse – mondta utánam és ezúttal nem valami finoman fordultam vissza felé és még a karját is elkaptam. Lehet, hogy durva voltam, de nagyon felhúzott.

  • Csak még egy ilyen megjegyzés Camil – mondtam neki kemény hanggal és tekintettel. Rögtön el is tűnt az a gúnyos mosoly az ajkairól. Nem mert egy szót sem szólni és én sem mondtam semmit. Elengedtem és eljöttem. Ennyi elég volt neki. Több ilyen alkalom nem lesz. Nem fogom eltűrni, hogy az én agyamat és Livet is cseszegesse.

Kocsiba ültem és hazafelé indultam. Kicsit kijebb mentem a városból ahol már nincs akkora forgalom, hogy egy kicsit hódoljak az egyik szenvedélyemben a sebességnek és, hogy lenyugtassam az agyam. A mai elbaszott egy nap után rám fér. Jóval később és higgadtabban is estem haza, de még nem volt az igaz.
Átöltöztem valami lazább cuccba és lesétáltam  a partra. Remek az éjszakai idő egy kis futásra. Legalább nincs olyan meleg és ilyenkor már alig lézengenek a parton. Vesztemre viszont ahelyett, hogy a hely ami mindig megnyugtat és ahol imádok lenni most inkább felzaklatott. Nem tudtam egy pillanatra, hogy inkább elfussak e vagy maradjak? Bírjam ki holnap estig? – kérdeztem magamtól.
A fenéket! – meg is lett rögtön a válaszom és elindultam a végzetem felé.



Olivia

Hosszú és fárasztó volt a mai és szerencsére a La Rosában is rengetegen voltak így igencsak elfáradtam estére. És mi tagadás nem is igen tudtam ma koncentrálni a napra mert folyton a múlt éjszakán járt az eszem.
Próbáltam koncentrálni de nem igen ment, szerencsére volt segítségem az étteremben és a kollégáknak is feltűnt a szétszórtságom, de egyenlőre nem kérdezték mert főleg csak mosolyogni és elmerengeni láttak. Mi tagagás így is volt. Többször kaptam magam azon, hogy az éjszakán jár az eszem és próbálom emlékezetembe vésni minden pillanatát noha nem tudtam mi is fog kisülni ebből.
Egészen addig nem is igen tudtam mit kéne most - tennem tekintettel arra, hogy Jesse nem tudja, hogy én voltam az  a nő és így nem tudja kit keressen – amíg Lena fel nem hívott a hírrel, hogy holnap esti bulizni megyünk. Ezen még annyira nem is lepődtem volna meg ha nem mondja még hozzá, hogy a hely ahová megyünk Jesse klubja lesz.
Nem értettem hirtelen miért pont oda akar vinni mikor a múltkor legszívesebben elrángatott volna onnan. Erre csak annyit mondott, hogy álarcos buli lesz. Még mindig nem értettem hirtelen miért akar szinte Jesse karmai közé lökni, de nem faggattam. Örültem neki bár lehet nem kellett volna. Még mindig lehet jobb lenne ha távol maradnék tőle. De mi a fenét tegyek ha mégis ha vele akarok lenni? Nem valami okos dolog, de lassan csak ez érdekel. Mi a fene van velem?
Ahogy végeztem a kocsit az étterem előtt hagytam és sétálva indultam haza. Elég későre járt és ilyenkor már fantasztikus volt a levegő. Egész hamar hazaértem, noha szerte a városban ahol végigsétáltam kiöltözött férfiak és nők tömege áramlott akik éppen valami szórakozóhely után néztek. Eszembe jutott, hogy holnap este mi is közéjük fogunk tartozni, nem mellesleg újra láthatom Jesset.
Ahogy hazaértem ennek a gondolata igencsak feldobott, képtelen lettem volna még ágyba bújni túlságosan is eleven voltam. Ehelyett inkább fürdőruhába bújtam a tetejére felvettem egy laza kis ruhát és célba vettem a partot.
Ilyenkor már nem valami tanácsos fürdőzni és az éjszakai parton flangálni, de sosem voltam az a félős típus és ilyenkor ha lehet akkor még szebb itt mint napközben. Csodás éjszaka van. Telihold világítja végig a partot, a csillagok csak úgy ragyognak, a víz is csodás ilyenkor. A part jóformán kihalt, igaz néha lézeng egy két ember, de egyébként csendes. Pont az ellenkezője a napközbeni sokaságnak. Ezért is imádok ilyenkor is lejönni.
Ahogy leértem a homokos parton, ledobtam magamról a ruhát és megindultam a víz felé. Nagyon is kellemes volt a víz. Tökéletesen képes az embert ellazítani egy ilyen nap után mint a mai. Nem merészkedtem túlságosan be csak annyira, hogy éppen hogy lehessen úszkálni. Minden percét élveztem az estének. Nagyon is rám fér az elmúlt napok után. Igaz ha Lena vagy a szüleim látnának nem éppen díjaznák, hogy ilyenkor éjszaka fürdőzöm itt. De ebben a pillanatban nem érdekelt csak kiélveztem a pillanatot. Annyira elmerültem ezekben a percekben, hogy eszembe sem jutott, hogy azért mégis néha nem ártana kikukucskálni a partra a biztonság kedvéért. Azonban amikor megtettem egy pillanatra le is fagytam.
A ruháim mellett a parton ugyanis ült valaki és engem figyelt. Normális esetben lehet a frász jött volna rám, de nem most. Ugyanis ez valaki nem más volt, mint Jesse Donovan. Szinte innen ilyen távolságból is láttam, hogy milyen szenvedélyes tekintettel figyel. Mint az oroszlán aki a prédáját lesi.
Lehet, hogy okosabb lett volna a vízben maradni minél távolabb ettől az embertől, de ki hallgat itt a józan észre ha Jesse Donovanről van szó? Így hát a part felé úsztam és az a sötét, éhes tekintet miközben felé sétáltam végig fogva tartotta az enyémet.
Ahogy egyre közelebb értem hozzá láttam, hogy miként mustrálja végig a testem, amiből igen keveset fedett ez a bikini. Ő sem nézett ki éppen rosszul. Csupán egy sort volt rajta, gondolom megint futni volt vagy készült. Tökéletes, izmos mellkasát nem fedte semmi. Egy pillanatra, ahogy én is végigmértem őt az ajkaim is végignyaltam. Na ezt a mozzanatot sem hagyta figyelmen kívül. Nyelt egy hatalmasat és a tekintete továbbra is szenvedélytől izzott. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy mi van ha tudja, hogy én voltam a maszkos nő? De hamar elvetettem a gondolatot. Honnan is tudhatná?
Különben is most nem is tudtam másra gondolni csak, hogy itt van és így néz rám. Éppen ekkor értem oda hozzá és leültem mellé.
A nyakába terített törülközőt rögtön levette magáról és a hátamra terítette. Nem volt hideg, de így a vízből kijőve kicsit hűvösebb volt. Hálás mosolyt villantottam felé.
  • Nem valami bölcs dolog egy gyönyörű nőnek ilyenkor egyedül itt lenni – szólalt meg miközben igencsak közel voltunk egymáshoz.

  • Nem vagyok az a félős típus.

  • Pedig néha nem ártana. Sosem lehet tudni. Ha bármi történne veled. . . . .  – kezdett bele miközben a szemembe nézett, de elhalt a mondata és a tekintetét inkább a vízre szegezte.

  • Miért érdekel mi van velem? Hiszen alig ismersz – mondom neki de ahogy kimondtam a tekintete ismét felém fordult és valami olyasmit üzent amire nem tudtam rájönni. Mintha tudna rólam, rólunk valamit amit én nem. A közelében mindig is valami ilyesmi furcsaságot éreztem, amire nem találtam magyarázatot.

  • Ezen változtatni akarok – jelenti ki határozottan, ami ismét mint mindig amikor a közelében vagyok merésszé tett.

  • Mi tart vissza? – kérdeztem tőle egy édes mosoly kíséretében és a nyelvemmel végignyaltam az alsó ajkamon. Ismét nem volt hatástalan rá a mozdulat. Testével felém fordult és egyik kezével végigsimított a karomon. Rögtön felforrósodott a vérem és csak még többet akartam belőle.

Egyre közelebb hajolt felém, már szinte éreztem a leheletét az arcomon, a szemeim behunytam, de ő mielőtt végre megcsókolt volna úgy döntött ő is kínoz még egy kicsit. Ajkai a fülemhez vándoroltak, hogy belesuttoghasson.
  • Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb döntés a számodra Livy – becézett ismét, amitől még inkább elolvadtam. Valahogy az ő szájából különlegesen hangzott. Főleg, hogy senki sem becéz csak ő. Mindig is Olivia voltam, még a szüleimnek is. Tőle ez valahogy olyan bensőségesen hangzik. És imádom.  – Biztos, hogy ezt akarod? – tette fel a kérdést és ajkai még mindig a fülem körül voltak, majd kicsit lejjebb csúsztak annyira, hogy egy forró csókot leheljen a nyakamra.

Ezek után csak egy halk, de határozott választ voltam képes kinyögni mire rögtön a szemembe nézett.
  • Igen – válaszoltam már a tekintetének majd olyat tett, amire kicsit sem számítottam. . . . . . . .