3.fejezet

Sziasztok! Csak ideértem végre. Jött volna már este de fél12 kor a gép beadta a kulcsot és már nem volt erőm tovább szenvedni vele. Azért ez remélem kárpótolni fog titeket akik olvassátok. Azt hiszem már a kezdőkép is sokat elárul :D Köszönöm szépen a komit és a pipákat az előző fejezethez. És ismét köszönöm Nikkymnek <3 Jó olvasást és puszi Nektek:  

3. fejezet

Olivia

Az esti mozizást Lenával mint mindig a szobámban tartottunk bor és édesességek társaságában. Magához képest a barátnőm nagyon is hamar kidőlt. Engem pedig az istenért se akart magával ragadni az álom.

Egyfolytában egy bizonyos férfi és egy üzenet járt a fejemben. Meg minden, ami azóta történt amióta megismertem. Millió gondolat és kérdés. És ezek a nem éppen bíztató dolgok, amiket megtudtam róla. Sőt, inkább félelmetes dolgok.

Mégis többet akartam tudni, nem bírtam magammal. Óvatosan kikeltem az ágyból nehogy Lenát felébresszem és a laptopommal kilopóztam a nappaliba.

Ahogy mondani szokták a Google a barátunk. Nem bírtam magammal és begépeltem Jesse Donovan nevét. Millió és egy találat jelent meg egy pillanat alatt. Naná, hogy híres a pasi. Vesztemre most sem éppen a csodás és bizalom gerjesztő dolgairól. A rengeteg nő ügyéről főként, mert mindig másik nővel látják. Úgy tűnik kihasználja, hogy a nők imádják őt. De hiszen jóképű és gazdag. Na meg nem utolsó sorban férfi miért ne tenné?

Nem tetszettek ezek a képek és cikkek erről a bitang sok nőről. Nem is értem magam, miért zavar ez. Na meg aztán ott volt az a nő a klubban, aki szintén a nyakán lógott.

Egy picit azonban félretettem ezt az oldalát és a munkájáról is többet akartam tudni. A net szerencsére ebben is segítségemre volt. Igencsak sok minden megtudható már innen erről a férfiról. Aki, ahogy írják remek üzletember, ugyanakkor kőkemény. És akadt egy-egy olyan cikk, amiben megemlítik, hogy nem mindig játszik tisztán, hogy elérje amit akar, de eddig mindig megúszta a dolgot. Egynéhány cikk, akik nem éppen rajongói a híres üzletembernek, megemlítik hogy Jessenek minden olyan helyen megvannak a kapcsolatai, hogyha kell mindenből ő jöjjön ki nyertesen. Egy olyan férfinak írják le, aki mindig megkapja amit akar, bármi áron. Még ha piszkos eszközökkel is,hogy akkor is szárazon kerüljön ki a dologból.

Ahogy ezekből a cikkekből kiderült nekem Jessenek nemcsak rajongói akadnak. Vannak olyanok főleg az üzleti élet terén, akik örülnének a bukásának. Ő pedig úgy tűnik, nem akarja ezeknek megadni ezt az örömöt. Ezek a nem kedvelői írják róla ezeket a dolgokat de, hogy ebből mi igaz, csak ő tudja.

Vagyis nem tudom. Hiszen amit Lenával megtudtunk róla és arról, hogy ki az az ember, akivel cimborál lehet, hogy igaza van annak és Lenának is akik azt mondják, hogy ennek az embernek sötét dolgai vannak amiből jobb ha kimaradok.

Eszembe villantak az este képei. Róla és arról az emberről. Aki nem csupán üzletember az ég szerelmére, hanem köze van a maffiához. Már ez nem ígér semmi jót. És milyen ember lehet Ő, ha ilyen alakokkal cimborál? Lenának igaza van. Ez az ember veszélyes. Minnél távolabb kell maradnom tőle.

Legalábbis a józan eszem ezt mondatja velem. Akkor mégis miért nem tudom őt kiverni a fejemből? Na és ott az üzenete is és amit az étteremben mondott. El fog még jönni oda az üzenete is ezt sugallja.

Hiába tudom erről a férfiról, hogy valószínű ő a legnagyobb nőcsábász egész Miamiban, kemény üzletember, maffia tagokkal üzletel és ki tudja még mivel, akkor meg miért akarom mégis látni?

A fenébe! Csuktam le a laptopom tetejét. Ez így nem lesz jó. Miért kell nekem pont egy ilyen palit kifognom? Ráadásul nem is tudom, van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni de vonz. Idióta érzés, de mintha a sors mégis mindenáron az utamba akarná sodorni őt.

Jesszus Olivia. Mióta hiszel te ezekben? Felejtsd szépen el. És ha nem lenne elég ez a rengeteg érv ami Jesse ellen szól, itt van még Lena is. Aki szabályosan kiakad, ha csak a nevét meghallja. És nem akarja elmondani honnan ismeri Jesset és mi történt köztük. Ha nem is mond semmit valamiért abban biztos vagyok, hogy nem amolyan pasi – csaj kapcsolat volt köztük. Nem tudnám megmondani miért, de itt valami másról van szó. De mi a fenéről? És honnan jönnek nekem ezek a megérzések? Mi a bánat van velem?

Elég Olivia felejtsd el! – figyelmeztettem ismét magam majd visszamentem inkább a szobámba. Mondanom sem kell, hogy aludni szinte semmit sem tudtam. Már a nap is jócskán ragyogott az égen mikor azt éreztem, hogy eltudnék aludni. Na akkor persze már nem lehetett.

Igaz mivel az estén már túl vagyunk ma nyugisabb nap elé néztünk az étteremben is, így nem kellett annyira berohanjak. Lenával kényelmesen megreggeliztünk, vagyis csak ő mert nekem semmi sem csúszott le a torkomon. De persze eszem ágában sem volt kimutatni, hogy mindez egy valaki miatt van, akit mióta megismertem fogva tartja minden gondolatomat.

• Azt hiszem egy kis futás a parton jót tenne. Nem csatlakozol? – kérdeztem a barátnőmet.

• Kizárt dolog. Már most pokoli meleg van kint. Talán máskor, ha alapból hűvösebb lesz az idő. Ellenben egy kis délutáni napozásra és strandolásra rá tudnál venni. – vigyorog felém Lena.

• Jól hangzik. Csörögj majd rám mikorra érsz ki és találkozunk – mondtam neki miközben ő megitta a maradék kávéját búcsút intett és már itt sem volt.

Nem sokat vergődtem az öltözködéssel, felkaptam a futóruhám, felcopfoztam a hajam és a part felé indultam.

Lenának talán igaza volt az időjárással kapcsolatban. Mára különösen meleget jósoltak, ami már most a kora reggeli órákban is a napon szinte elviselhetetlen. Nem véletlenül volt még szinte üres a part. Elvétve bukkant fel csupán néhány futó, akárcsak én.

Nem is figyeltem az órám mennyi ideig futhattam, de a meleg ellenére is nagyon jól esett. Teljesen kiszellőztettem a fejem és fáradtan rogytam le végül a homokban. Kicsit közelebb ültem le a hullámokhoz. Éppen csak annyira, hogy a víz elérje a lábam, ahogy felkúsztak a hullámok a homokon. Imádtam ezt az érzést. Eszembe jutott a délutáni fürdőzés, ami tényleg remek programnak ígérkezik ebben az időben.

A könyökömre támaszkodva hátradőltem és behunytam a szemem és élveztem a napot. Alapból imádom a nyári napokat és a meleget és persze itt élni is. Az óceán közelében, egy ilyen csodás helyen, ahol a forrósághoz párosul az óceán és már is tökéletes minden.

A gondolataimból azonban visszahozott a tény, hogy hirtelen elbújt a nap és már nem sütött rám. Pontosabban valami eltakarta előlem – állapítottam meg, ahogy kinyitottam a szemem. Ha még pontosabb akarok lenni, akkor valaki.

Ahogy megpillantottam őt a szívem őrült tempóra ugrott és legszívesebben felugrottam volna, hogy fussak tovább ameddig a lábam bírja.

• Megint összefutottunk. Azt hiszem ez jól fog esni – nyújtott felém és szívószálas pohárban egy jeges limonádét, a szintén futó cuccban előttem álló Jesse Donovan.

Azt hiszem mégis csak igaz az elméletem, miszerint valami vagy valaki nagyon össze akart hozni vele ha állandóan az utamba sodorja őt.

• Nagyon kedves, köszönöm. Ez csodás – mondtam neki néhány korty ital után, miközben szorosan mellém telepedett.

• Talán követ engem, hogy mindenhol magába botlok? – kérdeztem mosolyogva, de a választ már komoly arccal vártam. Pláne a tegnap este megtudtak után. Hiába tudom ki ez a férfi kikkel üzletel ilyen téren tartok is tőle, de mégis az eszem másik felét nem érdekli csak az, hogy a közelében legyen. Márpedig sürgősen a józan felemnek kell felül kerekednie.

• Én is imádok itt futni. És be kell valljam, a legutóbbi ilyen alkalommal láttam magát itt. Igaz, akkor nem futott és most eszembe sem jutott, hogy itt láthatom önt de kellemes meglepetés ért, amikor megpillantottam és rájöttem, hogy az üzenetem hamarabb valóra válik mint gondoltam – vigyorog rám azzal az ész veszejtően szexi mosolyával amivel az összes nőt leveszi a lábáról.

• Egyébként szerintem éppen ideje lenne, hogy tegezz Livy – tette hozzá. Egy pillanatra leblokkolt az agyam. Nem is a kéréstől, hanem ahogy hívott. Még a családom sem szokott becézni. Mindig is Olivia voltam. Miért hatott rám így ez a név? Olyan régen hívtak így. . .  Hívtak egyáltalán? Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Az agyam biztos tréfál velem. Senki sem hív így. Csak meglepett, hogy Jesse így szólít. Ennyi. Akkor mégis miért öntött el furcsa érzés ennek hallatán? És miért Jesse?

• Jól vagy? – kérdezte Jesse visszahozva a földre, ide hozzá a kusza és értelmetlen gondolataimból.

• Igen persze. Csak megleptél.

• A névvel? Nem akartalak megbántani csak. . .   jobban tetszik, mint az Olivia. Nem tudom honnan jött…

Remek. Akkor már neki is vannak velem kapcsolatban ilyen furcsaságai.

• Semmi baj, csak nem szoktak így becézni, sőt sehogy. Még a szüleimnek is Olivia vagyok – mondtam neki mosolyogva.

• Sűrűn jársz ki ide? Ahogy elnéztelek a múltkor szeretsz a parton lenni.

• Ki nem szeret? Imádom a vizet és itt élni. Amikor csak tehetem lejövök. Na meg persze, ha a munka engedi. De gondolom neked napközben több a szabad időd.

• Ez igaz. Én többnyire este dolgozom a klubban. Bár akad munka napközben is. A házamban is nagyon szép, de imádok itt lenni. Főleg mostanság – mondja egy sokat mondó pillantás kíséretében, majd a szememről lejjebb az ajkaimra tévedt a tekintete. Akaratlanul az enyém is az övére.

A következő pillanatban, legalábbis ahogy láttam rajta vagyis gondolom hogy láttam, erőt vett magán és felállt mellőlem. Jó, hogy neki volt elég ereje. Vett egy nagy levegőt mielőtt megszólalt.

• Jobb ha megyek amíg még tudok – mondja lepillantva rám. Akkor jól láttam az imént történeteket.  Remélem, hamarosan ismét láthatlak Livy – mondja olyan hangon, hogy még a testem is beleremeg.

• Akkor is elfutsz majd? – kérdeztem utána, ahogy elfordult.  Egek Olivia ez tényleg a te szádon szaladt ki? Fogalmam sincs mi ütött belém. Mintha a kisördög belém költözött volna.

• Nem tudom meddig leszek képes rá, de igyekszem.  – mondta majd váltottunk egy végtelennek tűnő pillantást és szó szerint elfutott előlem.

Mi van ezzel a  pasival? Annyira hülye én se vagyok, hogy ne vegyem észre, hogy akar engem ez a férfi. Hiszen minden alkalmat kihasznál, hogy felbukkanjon a közelemben, közben pedig menekül is előlem.

Jó is ez meg nem is. De talán jobb is, ha a jó része kerekedik felül. Ez a férfi ahogy Lena is mondta csak bánatot okozna nekem. Nem olyan fajta nő vagyok aki Jessenek kell. Inkább kapcsolat párti nem pedig egy éjszakás cicababa. És ahogy hallottam ő igencsak előnyben részesíti az olyan nőket. Mit adhatnak akkor nekem? Egy éjszakát? Félek, sőt szinte biztosan tudom, hogy annyi kevés lenne belőle.

És még itt van az egész maffia ügy. Ki tudja még mikbe van benne? Nem hiába akad ki a barátnőm is hacsak hall róla. Ez a férfi nem egy ilyen nőnek való mint én. Akkor mégis mi a francért esz a fene miatta? Nem kéne még bátorítanom is. Jobb nekem távol tőle. Azt hiszem ez a következő alkalommal tisztázásra kerül majd – döntöttem el, de persze közben attól is félek, hogy egy dolog ezt mondani most és egy másik megtenni, amikor szemtől szemben és közel van hozzám. . . . .  Azt hiszem nagy bajban vagy Olivia. Livy . . . .

Jesse

Hazaérve meglepett, de Dean a teraszon várt. Kezdésnek nem törődtem vele, hanem a whiskys üvegért nyúltam. Az első pohár után jött a második, akkor csatlakoztam hozzá.

• Na mesélj szépen mi van megint? – kérdezte, mert már nagyon jól ismer. – Megint Olivia mi?

• Honnan veszed?

• Napközben nem szoktál inni. Csak azóta lett szokásod, mióta ismét felbukkant.

Akkor már ezt is tisztáztuk. Remek. Még a végén alkoholista leszek miatta. Bár ha választani kell inkább az, minthogy ismét belemásszak az életébe – és ezt hangosan is kimondtam. Dean csak bámult rám.

• Mi az istenért kellett pont itt felbukkanniuk? Nem elég nagy ez a kurva bolygó . . . .  – mérgelődött majd ő is töltött magának egy pohárral.

• Lena? Csak, hogy neked se legyen jobb haver – nevettem rá a poharam fölött.

• Ne reménykedj. Én nem zúgtam bele a nőbe. Te viszont nyakig benne vagy.

• Na ez egy elhamarkodott kijelentés volt nem? – kérdeztem vissza, de mélyen hallgatott.

• Pofa be – mondott csak ennyit.  – Tényleg gondolkodtál az öreg ajánlatán? – terelte ügyesen a dolgot Dean.  – Nem tudom, hogy jó ötlet e vele bizniszelni. Ő elég nagykutya Jesse. Ha valamit akar azt meg is kapja, de ő másképp mint te. Az emberek nem igen mondanak ellent neki. Ne keveredjünk ebbe bele.

• Mióta vagy ilyen beszari?

• Nem vagyok. Na jó, ha erről a pasasról van szó kicsit lehet. De baszki ez az ürge a maffia feje. Ha valami szarul sül el akármit csinálhat. Vagy ha éppen nem úgy táncolsz ahogy ő fütyül.

• Sosem táncoltam úgy, ahogy más fütyül. Ezután sem fogok. Csak be akarja venni a klubot a hálózatába. Bár neki is mondtam, hogy egyelőre ez nem téma. Nagyon akarta, hogy gondoljam át.

• Ja amíg szépen kéri. De utána mi lesz Jesse? Ezek nem a türelmükről híresek. Ne is találkozz vele többet. És a másik klubos ajánlatát is hagyd. Elég neked ez.

• Azon még gondolkozom. Fele tulajdonjog egy másik itteni klubnak. Nekem csak vezetni kéne. És a Dél – Amerikai ötlet még jobban tetszik.

• De annak is köze van hozzájuk. Én azt mondom nem jó ötlet. Beszerezted már a zárt bulira a cuccokat? Kezdünk kifogyni.

• Mint mindig. Minden oké, ne aggódj a zárt ajtók mögött, mint mindig minden jól megy.

• Egyébként egy érdekes hívást kaptam ma. Valakit téged szeretne ott Jesse.

• Tudod, hogy azzal már nem foglalkozom. Csak benézek néha. Találok magamnak szórakozást anélkül is.

• Én ezt tudom, de a nő téged akar. Furcsa volt. Látott téged itt a klubban és ezek szerint nagy hatással lehettél rá haver.

• Jól van megnézem mit akar. Vidd a szokásos helyre.

• Oké. Amit beszéltünk pedig hagyod ugye? Elég neked ez a klub.

• Még meglátjuk. Most nem tudok erre gondolni. Pedig a munka lenne a legjobb, hogy ne olyan őrültségekre gondoljak, mint amikre gondolok.

• Na már megint Olivia. Inkább menjünk be a klubba. Majd csak eljön az este ott lesz Camil és majd elfelejted a hülyeségeket. Jó kis buli lesz ma. Na meg a nőci, aki téged akar. Egy szavad sem lehet.

• Oké gyerünk – adtam meg magam, de a kocsiban is csak rá tudtam gondolni. Csupán annyi időre vertem ki a fejemből, míg azon agyaltam ki is az a nő, aki este látni akar.

Annak idején, amikor megnyitottunk a klubot én is benne voltam ezekben a zárt bulikban, de ma már csak benézek a vendégekhez. Nem hiába zárt a klub. Itt nem hétköznapi emberek fordulnak meg, akik főleg a diszkréció miatt jönnek ide, na meg az élvezetekért. Amit egy kis boldogság bogyóval kapnak meg na meg gyönyörű nőkkel. A klubnak viszont nemcsak a férfiak számára van egy részlege, noha az felkapottabb hanem a hölgyeknek is. Na ide néztem be anno szórakozni én is, de már benőtt a fejem lágya.

Azért kínoz a kíváncsiság a ma estével kapcsolatban. Mindenesetre nemsokára kiderül. Addig is elintéztem még ezt azt az irodában. Persze csakis whisky társaságában.

Örömmel láttam, hogy a zárt részre Dean mindent pótolt, amiből lassan hiányunk volt. Na ebben is a segítségünkre volt Dominic. És tetszene az ötlete is még egy klubra. A venezuelaira meg pláne. Ott még nem jártam. Azt hiszem, valamikor átugorhatnék megnézni mire is gondolt az öreg – gondoltam, hogy majd később beszélek vele.

A délután folyamán nem egyszer jelent meg előttem Livy arca. Ez a nő biztos a büntetésem. Igencsak feladja a leckét nekem. Mintha nem is a korábbi nő lenne, akit ismertem. Ahogy észrevettem eddig ő is ugyanúgy érez, ahogy én. Egyik pillanatban ő is el akar futni előlem ahogy a legtöbb esetben én teszem, a másikban pedig mintha arra akarna rávenni, hogy ne fussak el. Noha neki jobb lenne ha menekülne előlem. Nem én vagyok a neki való férfi. Akkor meg mi a fenéért nem, tudom elengedni?

Nem adhatom meg neki amit akar. Amit tudnék csupán néhány kellemes pillanat, éjszaka. És vele kapcsolatban az nem változott, hogy ő nem egy ilyen nő, aki ennyivel beéri. A mostani dolgaimat figyelembe véve nem is lenne okos dolog a közelembe engednem.

Nem mellesleg itt van ez az egész emlékezete dolog is. Ki tudja mikor térnek vissza az emlékei? Mikor fog mindenre emlékezni, amit vele tettem? Valamiért ha ez jutott eszembe azt reméltem, hogy soha. Nem tudnám elviselni ha még egyszer azt az utálatot, gyűlöletet látnám a szemében.

Akkor került el a fenébe is Jesse, ne kísértsd a sorsot! Nem kerülhetsz ismét közel hozzá! – döntöttem el majd lehúztam az utolsó korty borostyánszín italom. Nem is sejtettem még, hogy milyen rövid ideig hagy csak békén a sors mielőtt ismét megkísért . . . . . .

Olivia

Miután Jesse elrohant inkább fogtam magam és hazamentem lezuhanyozni. Átöltöztem és bementem az étterembe. Mivel minden rendben ment, a gépemmel bezárkóztam az irodámba és elővettem a mostanság jó barátomat a Google-t.

Na persze megint Jesse után kutattam. Eszembe villant valami vele kapcsolatban az első éjszakáról, amikor megismertem és nem hagyott nyugodni a gondolat. Reméltem, hogy találok valami választ a kérdésemre. Mégpedig a klubbal kapcsolatban. Volt ugyanis egy privát része arra voltam kíváncsi.

Találtam is ezt azt róla a neten. Persze semmi hivatalost inkább amolyan pletyka szintű volt a dolog. Ugyanis mint kiderült oda nem léphet be akárki. Már akkor gondoltam, hogy valami furcsa dolog történhet odabent persze annyira naív nem vagyok így bevallom az is megfordult a fejemben, amire végül rábukkantam.

Mégis el kellett volna riasszon a gondolat, hogy Jesse ilyenben is benne van. Vagy már az is, hogy ehhez asszisztál. Mégis mióta megismertem sokadjára költözik belém a kisördög és a saját szememmel akartam látni, hogy mi is folyik ott, többet akartam tudni. Ezáltal Jesseről is. Hiába int nagyon messze tőle Lena.

Nem is haboztam felhívni a klubot. Egy kicsit amennyire tudtam elváltoztattam a hangom, hogy Dean aki felvette a telefont ne ismerjen fel.

Még saját magam is megleptem ezen a húzásomon és, hogy képes voltam ezeket mondani neki. Noha ő váltig állította, Jesse ezeken a partikon már nem vesz részt azért beszél vele.

Itt megragadta a figyelmem a Már szó. Tehát régebben benne volt. Valamiért furcsa érzéseket váltott ki belőlem ez a gondolat. Inkább elhessegettem. Vártam mit mond majd végül Dean. A terv ami eközben kiforrt bennem nem is volt jellemző rám. Ez a férfi teljesen megőrjít engem. Miket nem művelek? – kérdeztem magam mégsem tágítottam.

Tudni akartam mi van itt, és látni is őt.

Nemsokkal később Dean szólt, hogy rendben van az este. Megkaptam tőle minden információt, ami ahhoz kellett, hogy a zárt ajtók mögé juthassak.

Ehhez viszont be kellett még szereznem néhány dolgot, hogy még csak véletlenül se bukhassak le.  Fogtam is a cuccaim és nekivágtam. Valószínű, hogy ez életem legnagyobb őrültsége, de nem tágítottam.

A délután további részében mindent beszereztem. Üzentem Lenának, hogy nagyon elfáradtam és ma korán lepihenek. Utáltam és nem is szoktam hazudni neki. Legalábbis eddig így volt, amíg meg nem ismertem Jesset, de tudom mit gondol erről az egészről. És még én magam sem tudom mibe keverem magam, de ha már nekikezdtem . . . . .

Kezdett későre járni az idő, mire teljesen elkészültem. A szokásosnál kicsit erősebb smink de még jócskán az elfogadható kategória volt. Inkább a szexi kategória. Akárcsak a ruha amit választottam. A hozzá illő álarccal, hogy még csak véletlenül se ismerjenek fel, és ahogy Dean mondta ez ott igencsak megszokott dolog.

Nem igen tartok erősebb piát itthon, de indulás előtt elővettem Bri rejtett whiskys üvegét és lecsúsztattam egy pohárral míg megjött a taxi. Innen már nem volt megállás – gondoltam magam mikor beszálltam a kocsiba és a klubhoz indultunk.

Természetesen nem a saját nevem adtam meg, így azt kérték a belépésnél. A kidobó fickó rögtön velem jött és Deanhez kísért, aki a bárpultnál ölelgetett valami szőkét. Szerencsére a maszk jól fedte az arcom így nem ismert fel. A kidobó rögtön be is mutatott neki és immár a teljes figyelme az enyém volt. Kezet csókolt és személyesen is bemutatkozott.

• Üdvözlöm itt nálunk. Jesse érdeklődését igencsak felkeltette az érdeklődése, de persze egy ilyen szépségnek ki mondana nemet?

• Még nem is látott engem – mondtam remélhetőleg egy kicsit más hangon, mint a rendes hangom.

• Higgye el nem fog panaszkodni. Kegyed gyönyörű.

• Köszönöm.

• Ha gondolja, körbeviszem aztán iszik valamit amíg Jesse megérkezik.

• Remekül hangzik – mosolyogtam rá majd elfogadtam a felém nyújtott karját és afelé a bizonyos ajtó felé indultunk, ahová anno első este nem juthattunk be.

Az odáig vezető út most is forró volt a táncoló tömegtől, pároktól, akik szorosan egymáshoz tapadva táncoltak, zengett a remek zenétől és vibrált a fényektől. Most is hatalmas volt a tömeg itt bent, de még odakint is rengetegen vártak, hogy bejuthassanak. Nekem sikerült. Nem véletlenül merő görcs a gyomrom. Mi a fenét keresek én itt? – kérdeztem magamtól, de már nem volt vissza út.

A sötét ajtók előtt, amiken legutóbb nem jutottunk túl sőt még eddig sem ismét két igencsak nagydarab fickó őrizte, akikkel egy sötét utcán az ember lánya nem igen futna össze.

Dean be is mutatott engem nekik, mint Jesse ma esti különleges vendégét. Mindketten feltűnően végigmértek, majd igencsak bókolni kezdtek. Ahogy megszólaltak azonban a külsejük ellenére rendes, jó modorú fickóknak tűntek.

• Isten hozta a gyönyörű hölgyet – mosolygott rám az egyik akit Dean Paul néven mutatott be. A külseje miatt valami keményebb pasis nevet adtam volna neki – gondoltam magamnak majd beléptem az ajtón még mindig Deanbe karolva.

Ő egy szót sem szólt hagyta, hogy magam vegyem szemügyre a helyet. Ahogy beléptünk az ajtó rögtön zárult is mögöttünk. Nagy meglepetésemre ezen az oldalon is igen szép volt a forgalom. Ahogy láttam rögtön két irányba mehettek a vendégek. A férfiak a nők felé és fordítva.

Dean mindkét irányba elkalauzolt miközben elmondta a szabályokat. A lényegét persze már sejtettem előtte is, hogy betettem volna ide a lábam. Ha egyszer belépsz  ide arról, ami itt folyik és arról amit itt csinálsz semmi sem mehet ki innen.

Ahogy szétnézek meg is értem a dolgot.

A férfiak részére szánt helyen egy hatalmas igencsak hangulatos helyre értünk ahol ledéren öltözött hölgyek kényeztették az urakat. Ízlésesnek mondható tánccal, nem mint egy közönséges sztriptíz bárban. Voltak eldugott sarkok, paravánok ahová akár félre is lehetett vonult, és ahogy láttam igencsak sok ajtó is nyílt ahol gondolom még több mindent lehet csinálni. Ahogy ezekre pillantottam Dean észrevette és csak kajánul elmosolyodott.

Ugyanúgy mint odakint itt is volt bárpult, pincérnők.

A nők részén ahol férfiak várták a hölgyeket hasonló volt a helyzet igaz, ahogy látom inkább a másik nem járt ide többségben élvezetekért.

Itt a hölgyek részén igencsak dögös férfiak keresték a hölgyek kegyeit. Akik ahogy láttam többnyire kicsit korosabb mégis gyönyörű nők voltak és persze átkozottul gazdagnak is tűntek.

Az egyik ilyen vörös nő, ha tippelnem kellett volna 45-50 körüli biztos lehetett mégis irtó jól nézett ki. Mellénk lépett és a másik oldalról Deanbe karolt.

• Mikor csatlakozik hozzánk a drága Jesse? – kérdezte a nő és rögtön felkeltette az érdeklődésem. Vártam, hogy Dean mint válaszol neki. Közben pedig a nő tekintete mindent elárult amikor Jesse felől kérdezett. Naná, hogy még az idősebb nők is odáig vannak érte.

Válaszolni azonban nem volt ideje. A hölgy arca egy bizonyos pontra fókuszált mögöttem igencsak elpirulva.

Már ekkor tudtam mi köti le ennyire a figyelmét, vagyis inkább ki. Mert én is éreztem, ahogy közeledett. A közelsége mintha elektromossággal töltött volna fel.

• Ma este kivételes alkalom Jenice. Tudod, hogy már csak benézek.

• És ma este?

• Ma este a gyönyörű hölgyé vagyok – mondta immár mellém lépve és a szemembe nézve.

Egek azok a szemek. Ekkor már tudtam, hogy végem. Hálás voltam a maszknak, hogy Jesse nem ismert fel. Azért annyi elégedettség jutott nekem, hogy ugyanolyan tekintettel nézett rám mintha Oliviaként látna maga előtt.

Persze csak részben.

Hiszen ezek szerint nemcsak Oliviára néz így. Vagy lehetséges volna, hogy nemcsak én érzem iránta ezt a különös, veszélyes vonzást, ami folyton az útjába sodor?

De elég Olivia. Ma este ne gondolj erre! – mondtam magamnak és minden mást félretettem, hogy ma este ez a nő legyek, akit Jesse maga előtt lát. Aki azért jött ide, hogy megtudja mi folyik itt. Hogy belelásson az Ő világába. De úgy tűnik, hogy nemcsak nézni fogom, de kipróbálni is.. . . . .

Jesse

Valami különöset éreztem ahogy a karomat fogta ez a gyönyörű nő. Mintha ismerném őt. Valami furcsa és megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába ahogy megpillantottam. Még így is, hogy maszk fedi az arcát.

Ugyanakkor a tudat sem hagyott nyugodni, hogy miért pont engem akar ennyire? Másfelől még így is, hogy itt volt velem egy gyönyörű nő a gondolataim egy másik szintén fekete szépség töltötte ki.

Ahogy ez az ismeretlen nevét sem eláruló nő nézelődött a klubban én is jobban szemügyre vehettem őt. Valamiért nagyon hasonlított rá.

Baszki Jesse elég. Már minden nőben őt látod. Felejtsd el. Itt van ez a nem semmi nő és téged akar. Régen kapva kaptál volna az alkalmon. Kapcsold ki az agyad és legyél a régi.

• Valami érdekeset lát? – fordult felém a nő.

• Igazság szerint egy gyönyörű hölgyet, akit nem igazán értek – erre kérdő tekintettel nézett rám.

Karon fogtam és a szoba felé vezettem ahová csak én szoktam menni. Vagyis mentem anno.

Amolyan szállodai szoba hatása volt. Egy hálószoba egy kisebb előszobás résszel. Persze minden hangulatos világítással és mindennel, amitől az ember lánya beindul.

A külső részen várt ránk egy asztal egy üveg pezsgővel. Leültünk és töltöttem magunknak.

• Mit szeretne tudni? – kérdezte rögtön. Tudta ő mit szeretnék tudni.

• Kezdésnek talán egy nevet?

• Az nem olyan fontos. Főleg egy ilyen férfinak mint maga nem igaz Jesse? Akinek mindig más nő fordul meg az ágyában. Így ne is vesződjünk ezzel.

• Gyönyörű és határozott. Szeretem az olyan nőket, akik tudják mit akarnak.

• Úgy hallom maga is ilyen.

• Így igaz. De ha kérhetem, akkor tegeződjünk. Vagyis te tegezz engem – mosolyogtam rá és figyeltem, ahogy érzéki ajkaival a pezsgőbe kortyol.

Egek. Ez a nő nem semmi. Miért is ne játszadozhatnék vele?

• Jártam itt korábban egyszer és már akkor tetszett amit itt láttam – mondta igencsak kétértelműen.

• Ennek igazán örülök. Pláne, hogy visszajött hozzánk.

• A barátja mesélt ezt azt, de szerintem még közel sem tudok mindent a klubodról.

• Biztos van még olyan rész, amit nem láttál. De csak módjával. Szerintem itt is jól érezheted magad kezdésnek. Utána eldöntheted akarsz e tovább menni – mondtam neki sokat mondóan és még így a lágy fényben a maszk takarta arccal is látszott, hogy elpirult.

Nyert ügyed van Jesse. Tényleg nem semmi a nő. És nemcsak a külseje, ami persze gyönyörű valamiért az egész lénye vonz. Na és ez a ruha. Bármelyik másik férfit is megőrjítené benne. Ezzel pedig nagyon is tisztában van – tette keresztbe a lábát és így feljebb csúszott rajta a ruha.

Jól van. Ha játszani akarsz – nevettem el magam ördögien. Majd én megmutatom neked mi vár itt rád.

Éppen ekkor lépett be a pincér egy tányér csokoládés eperrel.

Felkeltem, elvettem tőle majd távozott is. Hozzá léptem és letérdeltem elé. Na, ilyet se nagyon lát tőlem egy nő. De a cél érdekében most bármit. A cél pedig most ez a nő. És most már nemcsak ő akar engem, hanem én őt. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva érzem, hogy meg kell kapjam ezt a nőt. Jesse Donovan pedig mindig megkapja, amit akar.

• Egy kis édességét gyönyörűm?  - kérdeztem, de nem igazán vártam meg a válaszát hanem megfogtam egy szem gyümölcsöt és az ajkaihoz emeltem. A szemei hasonló tűzben égtek akárcsak az enyémek. Biztos tudta ő is milyen hatással van rám, de én is láttam mit teszek vele.

Behunyta a gyönyörű szemeit és az eper csokoládéba mártott részét leharapta. Hihetetlen dolgokat művelt a testemmel a látvány. Főleg egy bizonyos testrészemmel.

A csoki nyomott hagyott az ajkain, ezt pedig nem hagyhattam annyiban. Mielőtt észbe kaphatott volna vagy akár kinyithatta volna a szemeit, a számat az övére nyomtam. Éreztem, hogy egy pillanatra megdermed, majd ismét elengedi magát és megremeg. De közel sem a félelemtől vagy a hidegtől.

Végignyaltam az ajkairól az édességet, majd egy csókot leheltem a szájára. Ekkor hagyta el az ajkait egy nyögés és ezt használtam ki. Nyelvem a szájába csúsztattam és csókolni kezdtem. Képtelen voltam ellenállni neki.

És persze ő sem tudott. Egy pillantásnyi ideig tartott és már ő is ugyanolyan hévvel csókolt engem. Kezei a hajamba túrtak így kényszerítve, hogy ne tudjak eltávolodni tőle. Ha fegyvert fogtak volna rám, akkor is képtelen lettem volna rá.

Ha eddig megőrjített ez a nő akkor a csókjai után pláne. Ész veszejtő volt őt csókolni. Ahogy a teste szinte lángolt a karjaimban.

Még többet akartam. A nyelveink úgy járták a táncukat mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mintha erre születtünk volna. Kezeim eközben nem tétlenkedtek és bejárták ezt a gyönyörű testet. Levegőért szakadtunk egy pillanatra el egymástól addig ő szenvedélyesen pihegett a karjaimban. Addig sem tétlenkedtem és ajkaimmal végigcsókoltam és harapdáltam a nyakát.

• Nem gyors ez a tempó? – kérdezte miközben ajkaim a nyakát kényeztették.

• Szeretnéd, hogy abbahagyjam? – kérdeztem, de eszem ágában sem volt leállni. Mégis egy pillanatra elszakadtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.

• Mond, hogy nem akarod és abbahagyom.

Nem akar nemet mondani. Látom a szemétben. Képtelen nemet mondani – mosolyodtam el már előre a győzelmemen.

Láttam rajta, hogy nemet akar mondani az énjének egy kis része, de képtelen rá. Tudtam, hogy nyertem. Mielőtt mégis megpróbált volna egy kicsit tiltakozni ismét megcsókoltam. Ahogy a karjaiba olvadt ismét megkaptam a választ a kérdésemre.

Már az első pillanattól kezdve megvolt az a bizonyos szikra köztünk és igazi tüzet akartam létrehozni belőle. Sőt már sikerült is. Eszem ágában sincs hagyni ezt. Akartam őt és az érzés kölcsönös. Mégis csak jónak ígérkezik az éjszaka – gondoltam magamban majd tovább  csókolva őt, a térde alá tettem a kezem és a karjaimba emeltem. A hálós rész felé indultam vele.

Mire talpra állítottam már mindketten a ruhát szedtünk le a másikról. Az övétől kicsit nehezebb volt megszabadulni. Hátat fordított, hogy segítsek a cipzárral.

A haját előre húzta, hogy jobban hozzáférhessek.

• Gyönyörű vagy. Nem fogod megbánni, hogy ide jöttél – mondtam neki miközben érzékien ismét végignyaltam a nyaka vonalán.

• Tudom – érkezett a válasza majd hátrafordult és a szemembe nézett a maszkján keresztül. Valami furcsát éreztem ettől a tekintettől és nem tudtam volna megmondani mit és miért. Inkább a ruhája felé tereltem a figyelmem mielőtt ő még egyszer megcsókolt volna mielőtt előfordul, hogy várja a ruhától való szabadulást.

Soha nem volt bajom a nők ruháitól való megszabadítástól, de ez egy kicsit kifogott rajtam. Hallottam is ahogy kicsit kuncog rajtam. Már ez az édes hang is teljesen beindított.

• Ha nem igyekszel még a végén tűzoltókat kell hívjak – mondta kihívó hangon.

• El is felejtettem mondani, hogy az a másik foglalkozásom – vágtam rá válaszként rögtön mire elnevette magát.

• Ezt jó hallani – mondta éppen, ahogy lehullott a ruha a lábához és ott állt előttem anyaszült meztelenül.

Az én állam pedig a földig esett. Azt persze láttam, hogy a ruhához nem viselt melltartót, de ahogy bugyi sem volt rajta kiverte a biztosítékot nálam.

• Ha ezt tudtam volna, nem húztam volna eddig az időt – mondtam, és mint egy éhes farkas vetettem rá magam ő pedig boldogan hagyta magát.

Meztelenül állt előttem mikor hátulról végigcsókoltam a testét. Éppen a háta selymes bőrét csókoltam mikor rajtam volt a sor, hogy megdermedjek.

Egy apró sebhelyet vettem észre a hátán, ami túlontúl ismerős volt.

Ez nem lehet. Biztos csak a szemem káprázik – mondtam, de néhány pislogás után még mindig ugyanazt láttam. De ez képtelenség.

Egy pillanatra visszajátszottam az elmúlt időt mióta megláttam ezt a nőt. Akkor esett le. Egek. Hogy nem vettem észre? Ha jobban megnézem már így hátulról is látnom kellett volna. Tudni. Még a maszk ellenére is.

Egyetlen nőt ismertem csak ennyire, és akinek pont ugyanitt és ugyanilyen sebhelye volt. Az pedig Olivia. Ebben a pillanatban vált előttem teljesen világossá minden és felrémlett az a kérdése a parton, hogy meddig futok még előle?

Hát nem hagyta, hogy fussak előle. És idejött egy teljesen más nőként. Hát belemegyek a játékba. Ezért éreztem azt a megmagyarázhatatlan érzést, amikor megláttam, ahogy hozzá értem, amikor megcsókoltam. Ezért vágyok rá annyira. Mert Ő az. Livy. . . . .